TACIT blog

TACIT blog

A TOP 3 tanulság 2015-ben (Évzáró poszt)

2016. január 07. - Görög Ádám

1975050_1650363755180790_1722816227641901149_n.jpg

Túl sok beszélgetésem forgatókönyve újév előtt és kicsivel utána:

Én: "Nna és mik az újévi fogadalmaid?/Mik a tervek idénre?"

Valaki: (hosszabb-rövidebb huzavona után kiderül, hogy azt akarja idén TÉNYLEG  megcsinálni, amit tavaly eltervezett)

Egy ideje már küszködök ezzel a poszttal, mert évzárónak valami olyat akartam írni, ami tanulságos is, de nem túl elvont. Én úgy látom, hogy januárban  mindig kiderül, hogy ki az, aki felelősséget vállalt, és dolgozott az elmúlt évben, és ki az, akinek csak elmúlt megint 365 nap.

2015-ben az életem szinte minden fontosabb területe megduplázott (ha kvantifikálható, pl: üzleti eredmény és elolvasott könyvek), vagy jelentős előrelépés történt (pl: fizikai kondi, és gondolkodásmód). De ehhez kellett egy szó szerint gyötrelmes 2013, és egy kétségekkel teli 2014. 

4 hónapja pedig elindult a TACIT, ami teljesen új távlatokat nyitott meg (ezt szerintem főleg azok láthatják, akik Pro tagok)-én magam is rengeteget tanulok a folyamat közben...De ne rohanjunk ennyire előre:).

2015 nagyon fontos tanulságokat tartogatott, olyan dolgok kezdtek el összekapcsolódni, amikkel formailag már tisztában voltam, de még nem volt saját tapasztalatokkal alátámasztva, ezért igazából nem értettem őket. 

Elkezdtem sokkal több segítséget kérni.

Elkezdtem sokkal több hibát elkövetni.

Elkezdtem sokkal többet követelni magamtól, és lehetőségeket kerestem, hogy hogyan tudnék felnőni azokhoz az elvárásokhoz.

És mindegyik kiváló eredményeket kezdett hozni az első botladozások után. Természetesen sok mindent továbbra sem csinálok optimálisan, de mindez csak annál izgalmasabb 2016-ot vázol fel. 

Addig is: íme a leghasznosabb 3 tanulságom 2016-ból!

snappa-1452093379.jpg

Képzelj el egy pult mögött ülő bolti eladót egy bevásárlóközpontban!

Mit szoktak csinálni az ilyen emberek, amikor nincs előttük éppen kliens? Én nagyon ritkán látom azt, hogy ne a Facebook lenne megnyitva, vagy valamilyen híroldal, ne adj' Isten társkereső.

Most komolyan: mi fogja elérni azt, hogy emberünk nem fog jövőre pontosan ugyanott ülni? Milyen értékes tudást sajátít el, ami előrelépést jelent karrierszinten, magánemberként? Mert mondjuk ki: aki egy ilyen munkakörben, ami nem kényelmes a számára, a legkisebb ellenállást választja, nyilván máshol is azt fogja.

A probléma az, hogy sokan a túlórában, a keményebb erőfeszítésekben látják az előrelépést, pedig  tanulás sokkal nagyobb eredményeket hozna (és megtöbbszörözné az erőfeszítések hasznát).

Az én szememben a kulcs tehát a helyzet megoldására +20% gondolkodás és tervezés másokhoz képest. Nem +20% túlóra! A bolti eladónak nem oldja meg az se a gondját, ha duplázzák a fizetését-attól sem fogja szeretni az ott üldögélést.

Egy másik megközelítés a 20%-al kapcsolatban, hogy ha az időd 20%-át önfejlesztésre/tervezésre költöd, akkor rendben leszel. Ugye egy vállalkozó is dolgozhat az üzletében, és az üzletén. Az üzleten való dolgozás általában több eredményt hoz időarányosan, és ezért teljesítenek gyakran rosszul olyan vállalkozók, akik jó szakemberek.

Az üzleten dolgozás kimarad, ahogy a legtöbb embernek kimarad az életén való dolgozás.

El kell kezdenünk tehát olyan készségeket elsajátítani, amik az egész későbbi életünkre hatással vannak, lehetővé teszik, hogy az egész hátralévő életünket jobban töltsük el.

Ez a felismerés eredményezte a havi kihívásokat a magam számára, ahol is mindig egy ilyen készséget választok ki. Ezek közvetlenül nem fizetődnek ki, tehát soha nem kapok órabért értük, vagy bármi ilyesmi, tehát ez egy más fajta munka.

Számomra 2015 egyik legnagyobb tanulsága, hogy több energiát kell költenem az energiám elköltésének a megtervezésére. Hogy mire használom fel a mentális és fizikai munkavégző képességem.

Többet terveztem meg a napjaim, többet gondolkoztam azon, hogy milyen készségeket kell elsajátítanom, ahelyett, hogy "spontánul" azzal foglalkoztam volna, ami aktuálisan szükséges.

Ha valaki elkezd szisztematikusan tervezni, a hét EGY DÉLUTÁNJÁT rászánja, hogy leüljön egy kávézóban, és felvázoljon egy tervet, hogy mi lesz a következő héten/hónapban/harmad évben. Milyen problémákba ütközhet? Kinek a segítésge oldhatja meg? Milyen készségeken kell elkezdeni dolgozni?

Nem szoktam nagy szavakat használni, de szerintem semmi nem szentebb annál, mint hogy megválasszuk a tudatosságunk tartalmát. Hogy ne teljesen irreleváns információval töltsük meg arról, hogy mi történik Gabon-ban, hanem hogy az életben számunkra szükséges kompetenciáinkat pallérozzuk.

Muszáj elmondanom, hogy szerintem amíg valaki nem maximálisan elégedett az életével, addig az önképzés, a könyvek vásárlása, a tréningekre járás a klotyópapírral megegyező fontosságú, alapvető kiadás, és iszonyatos butaságot követ el, aki nem teszi meg (a cikk későbbi részében pedig írok arról, hogy én mekkora összeget ruháztam be magamba 2015-ben, egyszerűen annyi jó lehetőség van tanulni).

Ehhez erőforrások felhasználására van szükség: idő, energia és pénz költésére. Mindegyikre szükség van, mert sokaknak az a tervük, hogy majd jól letorrenteznek mindent-ők azok, akik jellemzően totálisan nincsenek elköteleződve, ezért az igazi munkát sem fogják beletenni (tehát a torrentkönyveket is csak gyűjtögetik a merevlemezen).

snappa-1452093421.jpg

A rituálékra a legjobb hétköznapi példa egy kondis edzés: meghatározott időben, meghatározott helyen egy cselekvéssorozat kivitelezése, ami elvisz a határaidig, és az elvégzése után valamiben jobb vagy, mint korábban bármikor.

Az élsportolók nem produktivitási rendszereket használnak, hanem pozitív rituálékat építenek fel. A kreatív alkotók nem tennivalólistákban gondolkoznak, hanem rituálékban (ez utóbbira kellő bizonyítékot szolgáltat Mason Currey remek könyve a Daily Rituals, amiben összeszedte 161 nagy gondolkodó napi cselekvéseit-SPOILER!: rituálékat alkottak).

Egyben sportpszichológusok rendszeresen dokumentálják, hogy a Tiger Woods-hoz hasonló csúcsteljesítőknek milyen fegyelmezett rituáléik vannak, amelyek által fejlesztik a készségeiket.

A rituálék jelentették a legnagyobb előrelépést a produktivitásomban: ezek elmélyült, koncentrált időszakok, ami alatt az ember egy tevékenységgel foglalkozik: mivel mindig hasonló a cselekvéssorozat, ezért kevesebb akaraterőt igényel belevágni, és több figyelem marad a fejlődésre.

Ez volt a kulcs néhány rendkívül fontos készség fejlesztésében, a napjaim sokkal jobb strukturálásában. És az egy hihetetlenül motiváló dolog, hogy az ember pontosan úgy tölti a napjait, ahogy tudja, hogy szükséges az ideális élethez

Az év elején vettem egy stúdiófelszerelést, és elkezdtem szisztematikusan videókat gyártani. Videókat nem lehet hébe-hóba felvenni (stúdióban szerintem nagyon sokkal nehezebb, mint élőben, bármekkora közönség előtt). Mindenképp 3-5 óra fókuszált munkáról beszélünk, amire rá kell készülni, szembesülni vele, hogy az első próbálkozások vacakok lesznek, és félúton újra kell tervezni az egészet, aztán már egész jó a dolog, de hát ugye a jó a nagyszerű ellensége...

Szóval a videók miatt többet olvastam, többet írtam, többet terveztem, és a prezentációs készségem, ahogy fűztem a gondolataimat, mind elkezdtek lassacskán fejlődni. Azért említem a stúdiófelszerelést és a videózást, mert ez volt talán az első pozitív rituálé, amit tudatosan választottam ki, és amire tudatosan építettem további pozitív rituálékat-megszakítás nélküli, megfeszített munkát igénylő cselekvéssorozatokat, amelyek próbálkozásról-próbálkozásra fejlődést jelentenek.

De például szeptemberben a Fókuszált Multiszenzoros Szuperolvasásra™ (amikor olvasok és közben hallgatom a könyv hangoskönyv-verzióját...), már "olvasási rituálé"-ként hivatkoztam. Decemberben pedig kifejezetten arra koncentráltam, hogy minél több területre alakítsak ki rituálékat: ennek az eredménye lett a Rituálé Rendszer.

snappa-1452028051.jpgNa most ezzel nem azt akarom mondani, hogy a produktivitási rendszerek nem működnek.

De létezik "menedzser" és "alkotói" időbeosztás. A menedzseri munkák "reaktívak"-más történésekkel kell összehangolni a te döntéseid, sokféle feladat összehangolásáról van szó. A GTD, és a legtöbb kollaborációt segítő szoftver (Asana pl.) a menedzseri munkákat segítik.

Az "alkotói"/"kreatív", proaktív munka, a teremtő munka, amikor fejlődsz. A tanulás, egy vállalkozás indítása, a személyes fejlődés, a csúcsteljesítmény mind ezt igénylik. Elmélyülést, a jelenben létet, pár kulcstevékenység mesteri szintre fejlesztését . A tennivalólisták pipálgatása ezt nem teszi lehetővé. Többet erről itt.

Nézd: ha valaki nem éri el a céljait, amit az új évre kitűzött, akkor az azért van, mert hülyén csinálja. Nem azért, mert az élet igazságtalan, vagy nincs akaratereje, vagy lehetetlen. Rossz módszert használ.

Sokszor látom, hogy valaki úgy próbál szokásokat kialakítani, amivel lényegében bünteti magát, amiért nem kezdte el korábban, megpróbálja behozni a lemaradást, és ezért fenntarthatatlan erőfeszítéseket vállal magára, amiket-minő érdekesség-nem tud fenntartani.

És mindez egyszerű: meghatározol pár másfél órás blokkot a nap folyamán, és azokra elkezdesz kitalálni egy cselekvéssorozatot, ami egy olyan területhez kapcsolódik, ami biztosan előrelépést jelent a számodra. Utána iterációról-iterációra optimalizálni tudod a cselekvéssorozatot, hogy egyre jobb legyél benne (például egy kondis edzés: néha úgy gyakorlatokat próbálsz ki, emeled a súlyokat stb...)

Szeretném, ha adnál egy esélyt a Rituálé Rendszernek, amin dolgoztam decemberben. 690 ft-ba kerül, és jó.

Ha nem tartod jónak, kérdezés nélkül visszaadom a pénzed.

snappa-1452093465.jpg

Az antitörékenység ötlete Nassim Nicolas Taleb-től származik, aki egy ööö...filozófus statisztikus...aki a szinte véletlenszerű történések jövőt befolyásoló lehetőségeit vizsgálja.

Nemrég olvastam újra az Antifragile című könyvét (és ennek a hatására az előzménynek számító könyvei is gyors iramban kerülnek fel az olvasólistámra), és... hát keveseknek fog feltűnni, de igazából ez minden problémára a megoldás, lényegében ez minden működőképes rendszernek az alapja, kezdve az élsportolóktól, egészen a lean startup mozgalomig.

Az alapötlet az, hogy léteznek ugye a törékeny dolgok: stressz hatására elromlanak. Vannak a robusztus/ellenálló dolgok, amik nem romlanak el a stressz hatására. Ellentétek lennének? Ideálisak a robusztus dolgok?

Nem, a mínusznak nem a 0 az ellentéte. A törékeny dolgoknak az antitörékeny az ellentétük, amelyek erőt kapnak a stresszhatásokból.

Ez az alapja a "hormézis" nevű jelenségnek: az ókorban ha valaki mérgezéstől tartott, akkor apró adagokban mérget vett be, ami által a szervezete ellenállóbbá vált. Természetesen ez egy kockázatos és kényelmetlen folyamat, de egy nagy váratlan esemény (egy igazi mérgezés) esetén a különbséget jelenti élet és halál között (ugye a mai védőoltások is ezen az alapon működnek). Tehát rövid távon kisebb nehézségeket önkéntesen vállal, hogy egy bizonytalan esemény bekövetkeztekor ne legyen kitéve a végzetes kockázatnak.

Tehát "robusztusnak" lenni csak egészen addig biztonságos, amíg az embert nem éri egy soha nem látott mértékű stresszhelyzet. Mert akkor össze fog törni, és töréspont mindig van. És hiba azt gondolni, hogy soha nem történhet rosszabb dolog a múltban történteknél-nem elég csak arra felkészülni, hanem nehézségek tudatos vállalásával szükséges fejlődni.

Az egyetlen biztonságos dolog tudatosan megteremteni egy kísérletező környezetet, ahol tudatosan hibákat követsz el, és folyamatosan tanulsz belőlük.

A TACIT-os kihívásokban elhihetitek, hogy rengeteg módon szúrom el a dolgokat: elcsúszik a fókuszom, elvárom magamtól a tökéleteset, de természetesen nem tudom teljesíteni.

Kit érdekel?

Hónap végére eredmények vannak.

Mindeközben a TACIT-ot hónapokig halogattam-kockázatnak éreztem, mert mi van, ha Magyarországon erre nincs igény, csak a motivációs képekre? Eleinte tehát ez egy komoly kockázatnak tűnt, aztán úgy voltam vele, hogy akkor is ezt csinálom, ha nem jön össze, akkor is ez a következő lépés számomra. 

A TACIT indulásakor az egyik kérdés, ami gyakran szembejött, hogy miért TACIT, miért nem "Sikervalami"?

Röviden azért nem, mert a "Siker-" kezdetű bullshit-gyűjtemények ellenállóságot ígérnek: azt, hogy nem fogsz összetörni a stressz hatására.

Az én havi kihívásaim arra való figyelemfelkeltések, hogy én is a "fronton vagyok", mindez munkát igényel, és megcsinálható bárki számára, nem milliárdosok titkos  titkait kódolom ki kolostorok mélyen elrejtett kódexekből, ami más földi halandók számára elérhetetlen, és más nem fogja tudni bi-bii-bííí...

Pont ma egy beszélgetésben felmerültek a soft-skillek, amelyeken a TACIT-on rengeteg szó esik, és kénytelen voltam azt mondani, hogy miközben mindenki képes lenne őket fejleszteni, a szomorú valóság az, hogy nagyon kevesen vágnak bele. Tehát bárki megcsinálhatná ezeket. Csak nem fogják. Mert féltik az "összetörést", miközben a LÉNYEG pont az lenne, hogy az ember "egy kicsit" összetörjön, hogy a nagy összetörés ne következzen be.

2015-ben nagyjából 2,5 millió forintot költöttem könyvekre, tréningekre, önképzésre stb...Ezek közül sok NEM volt jó befeketés, sőt kifejezetten pénzpazarlás volt. Kit érdekel? Menet közben voltak olyan dolgokat tanultam, amik a tízszeresét érik a teljes befektetésnek, és ha nem vállalok be néhány "nem-tiszta-hogy-beválik" vásárlást, akkor soha nem jutottam volna el odáig, hogy haladjak.

Ugyanez a hozzáállás működik vállalkozásban (customer development), ismerkedésben, kondizásban és önfejlesztésben (poszt-traumatikus növekedés), stand up comedy-ben (gyors visszajelzés szerzése). William Zinsser szerint, aki egy remek könyvet írt arról, hogy hogyan kell írni, az egyik dolog, amivel a legtöbb író nincs tisztában, hogy a jó írás sikerének a kulcsa az újraírás (tudom, hogy borzalmas szóismétlés...).

snappa-1452112448.jpg

Decemberben a rituálékat arra használtam, hogy elkezdjek megtanulni zongorázni és norvégul (felhasználva a novemberi tapasztalatokat). A zongorával remekül haladtam (és majd meg is osztok videót, de szerintem csak ennek a hónapnak a végén, a kezdeti botlásokat magában még nem akarom feltenni:)), a norvég sajnos kicsit háttérbe szorult a hónap második felében.

Ezek mellett decemberben majdnem 150 oldalt írtam (40 000 szót), és ezzel elkészült egy tréning és egy könyv vázlata, a tanulságokat pedig megjelentettem egy új mini-tréningben (ami sokaknak még újdonság lehet, de itt találjátok a leírását).

img_1048.JPG

Mindezek után kicsit hülyeségnek érzem ezt megosztani, de heti 4-5 alkalommal voltam kondizni, és tartottam a kis étrendemet is.

A fizikai kondi számomra egy mellékes dolog, ahogy Sherlock mondta: "Én egy agy vagyok, kedves Watson, minden más csak függelék". 

De energikusabb vagyok, érzem, hogy a mentális működésemre is jelentősen kihat. Kell még egy hónap, amíg ideális lesz, és igen, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok Schwarzenegger. 

Ezen kívül az olvasás továbbra is rendkívül központi téma, például volt hogy 2 könyvet olvastam el egy nap alatt, szóval szeptember óta is feszegetem a határaim (nem tervezem ezt fenntartani, de akkor éppen kellett egy tréninghez). 

És ahogy mondom: mindez nem tűnt kapkodósnak, stresszesnek. Úgy nézett ki a számomra, mint hogy éppen a legjobb énemet valósítom meg, az ideális napjaimat élem meg.

snappa-1452112553.jpg

A cél 2016-ra egyértelmű: ugyanezt megcsinálni a nemzetközi piacon. 

Ez a következő lépés, ami már most nagyon izgatja a fantáziámat: Magyarországon sajnos nincs meg a megfelelő verseny, és a példaképeimmel egy piacon mozogni nagyon érdekes lesz. Én az önfejlesztést és az üzletépítést egy sportnak élem meg, és ideje elkezdeni felkészülni az olimpiára (ami 4 év múlva lesz:))

-Szeptemberben elolvastam 30 könyvet 30 nap alatt

-Októberben egymillió forintnyi marketinganyagot dolgoztam fel

-Novemberben a gyors tanulás leghatékonyabb módszereit térképeztem fel és a memóriámat fejlesztettem

-Decemberben a fegyelmemet/produktivitásomat fejlesztettem a rituálékkal.

-Januárban minden nap 2000 szót fogok írni, és írásról szóló könyveket olvasok. Jelenleg nincs fontosabb dolog a számomra, mint minél többet és minél jobban írni.

Az egész arról szólt, hogy élsportolói procedúrákat alakítsak ki a saját fejlődésem köré, elsajátítsam az előrelépéshez szükséges tudást, és nem kíméltem semmi költséget, mert számomra a "jó élet" az, hogy hónapról-hónapra fejlődök, és maximális értéket teremtek magam és mások számára is. Természetesen nem vagyok készen, rengeteget kell fejlődnöm. Jelenleg is a bevételem 100%-a önképzésre, új marketingrendszerek építésére és hirdetésre megy el. Ezek nem fognak itthon megtérülni ugyan, de tanulópénzként kezelem. 

És természetesen lesz olyan időszak, amikor én is hátradőlök, és utazok. Az év folyamán legalább 4 nagyobb utat tervezek. De a lényeg az, hogy ez nem "menekülés" lesz a munkám elől, hanem egyszerűen egy más fajta élmény. 

Ahogy mindig is, köszönöm, hogy végigolvastad ezt a cikket! 

És számodra mik voltak a legértékesebb tanulságok 2015-ben?

 

Hogyan hekkeljük meg a nyelvtanulást?

Be kell, hogy valljak egy súlyos hibát, amit elkövettem, amikor belevágtam a norvég nyelv elsajátításába:

Elmentem egy nyelviskolába.

Aztán kiderült, hogy az intenzív nyelvtanfolyam lényegében egy harmadikosoknak írt nyelvkönyv első 60 oldalát fogja felölelni, és szembesülnöm kellett vele, hogy ez a módszer NAGYON nem hatékony.

Nem azt mondom, hogy a nyelviskolai nyelvtanulás nem működik, csak azt, hogy olcsóbban és gyorsabban lehet haladni, ha valaki saját felelősséget vállal a haladásáért a tanulásban, mivel én úgy látom, hogy óriási üzletről van szó, és senkinek sem érdeke, hogy a diákok gyorsan megtanuljanak bármilyen nyelvet.

Pláne ha a tanulók sokszor csak muszájból vannak ott (mert kell a nyelvvizsga), nem önszántukból, tanulási vágyból.

Nekem ez a tanfolyam szerencsére csak egy mellékes terv volt, mert megvolt a magam felépített szisztémája, amit a gyors nyelvtanulásról szóló könyvekből, cikkekből szedtem össze (illetve az elmúlt hónapot a tanulásról szóló kutatással töltöttem, ez abszolút jól kiegészíti azt, amit most a nyelvtanulással kapcsolatban elsajátítottam).

A probléma adott: a hagyományos megoldás időben és pénzben drága, energia szempontjából pedig nagyon alacsony hatékonyságú: rövidebb idő alatt, felelősségvállalással, magántanárral és önképzéssel nagyságrendekkel gyorsabban lehet haladni.

Ezt nem én mondom, hanem Benny Lewis, aki a Fluent in 3 Months nevű blogot vezeti, és könyvet is írt hasonló címmel. A lent található infók részben az ő anyagaiból származnak, részben pedig Kőrösi Bálinttól, aki a kiváló Öt év-öt nyelv blogot csinálja, mindkettő remek forrás.

Ezeket egészítettem ki azokkal, hogy én hogyan használom ezeket a tanácsokat, és egybevetettem az előző hónapban megszerzett tudásommal a gyors és hatékony tanulásról (szóval lesz némi tudományos maszlag, de azt külön kiemeltem, hogy át lehessen ugorni, ha nem érdekel).

Vágjunk bele!

Első dolgok először

Miből áll egy nyelv? Elsőre rá lehet vágni, hogy szókincsből és nyelvtanból (ok, ez persze egy kis túlegyszerűsítés így),  illetve kiejtéssel kapcsolatos szabályokból és ehhez jön még hozzá pár nyelvnél az írásjelek elsajátítása.

Én úgy kezdtem, hogy az első délutánt rászántam a kiejtési szabályokra (amik norvég nyelven ki vannak gyűjtve, de szerintem minden nyelvkönyvben akad ilyen), és onnantól kezdve nagy segítség volt, hogy nem akadtam meg a mondanivalómban, hogy "azt az A-betűt, most á-nak, vagy a-nak ejtik?". 

Ilyen dolgok terhelik ugyanis az ember agyát, amikor megszólalni próbál-érdemes félreállítani az útból rögtön az elején.

Ezután beírtam Google-be, hogy "easiest ways to learn norwegian". Túl egyszerűnek tűnik? Rengeteg nyelvspecifikus hasznos tippet találtam... (például EZT a posztot, de biztos vagyok benne, hogy más nyelvekhez is akadnak hasonló források)

Megtudtam például, hogy nagyrészt felesleges aggódni azon, amire a nyelvtanfolyamon nagyon sok figyelmet fordítottak, a főnevek nemére. Minden egyes főnév úgy került fel a táblára, hogy rögtön a nemét is meg kellett volna tanulni (mondanom sem kell, hogy mindenki össze-vissza tippelt, amikor ezt a tudást használni kellett volna). 

Kövesd a blogot Facebook-on!

Viszont hétköznapi nyelvben a "common" (hím+nőnem) nemben egybevonják a dolgokat, és bár elég sok semleges nemű főnév van (25%), így már rögtön lényegesen egyszerűbb a dolog, hogy ei/en/et helyett csak en/et-el közül kell tudni dönteni.

(Én egyébként úgy oldottam meg ezt, hogy amikor példamondatokat fordítottam, akkor ha valamiről nem tudtam, hogy biztosan semleges nemű, akkor megformáltam nagy lendülettel az egészet common nemben, és vagy helyes lett, vagy második körben kijavítottam. Így sokkal jobban megmarad, ha előbb megpróbálod és maximum elszúrod, mint ha folyamatosan a 100%-ig helyes megoldásra mennél rá (ennek a hátteréről később a cikkben írok).)

Mindennek a célja az volt, hogy beszéd közben, mondatok formálásánál minél több figyelmem maradjon a nyelvtani szabályok működésére, hogy mintákat találjak a mondatok között. Biztos vagyok benne, hogy sokan azért tapasztalnak nehézségeket, mert a figyelmük jelentős részét lekötik az ilyen jellegű dolgokm miközben arra az agykapacitásra szükség lenne.

Tanulni felülről lefelé (Szétbontás)

Nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy semmi értelme magyarul tanulni norvégot. A mondatszerkezetek, a szabályok is sokkal jobban hasonlítanak az angolra (sőt, kb ugyanazok a szabályok érvényesek).

A másik dolog, amit azonnal máshogy kezdtem el csinálni, az a nyelvtan feldolgozása volt.

Kerestem egy nyelvtani összefoglalót (biztos vagyok benne, hogy mindegyik nyelvhez elérhető ilyen leírás), és elkezdtem szétbontani a saját meglátásaim szerint, illetve összefüggéseket kerestem, viszonylag gyorsan akadt több is.inc_vs_ite.png

A legtöbb oktatási intézményben inkrementálisan oktatnak, tehát egyenként leoktatják és begyakoroltatják a szabályokat ("Ma a múlt időt fogjuk venni!"), amikből egyszer majd összeáll a nyelvtan. Ehelyett érdemesebb átnézni az egész nyelvtant, és miután van egy felszínes áttekintés azután tökéletesítgetni annak a részterületeit. Ez lenne az iteratív hozzáállás, a kezdeti vázlat után az tisztul le a többi iteráció során.

Én készítettem egy mind-mapet a részes/birtokos/tárgy eset/igeidők/szórend/mondatszerkezet stb... szabályokból példákkal, illetve felhasználtam 12+1 példamondatot, ami a legtöbb alapvető nyelvtani szabályt tartalmazza, tehát ha valaki ezeket tudja, akkor van egy jó rálátása egy adott nyelv nyelvtanára.

img_8690.JPG

Így talán nem is olyan rémisztő már egy teljesen új nyelv, igaz? Kifilézve, kiterítve, megfigyelés alatt tartva.

A lényeg, hogy nem az van a fejedben, hogy "ki tudja, hogy mi van a tankönyv maradék 200 oldalán", hanem pontosan tudod, hogy miből áll a teljes nyelvtan.

A memóriád asszociációkból áll

Azért nézzük át először a teljes nyelvtant, hogy lássuk a teljes képet, aminek a részeit tanulmányozzuk majd, tehát így felismerjük, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző szabályok és infók. Ez kezdetben nehezebbé, közép- és hosszútávon viszont sokkal egyszerűbbé teszi a dolgunkat.

A memóriánk ugyanis asszociációkból áll: nagyon nehéz dolgod lesz "vákuumban", összefüggések nélkül elsajátítani egy információt. Lényegében egy hálózatot építünk ezzel, és sokkal jobb látni a nagyobb képet, utána tisztázni a részleteket, mint részletekből felépíteni a teljes képet (tehát felülről lefelé gondolkozunk, alulról felfelé helyett).

Ha szavakat próbálsz megtanulni a hagyományos szótárfüzetből, akkor csak száraz információt próbálsz bemagolni. A lentebb említett Memrise és Anki is arra épít, hogy egy képet társít a szóhoz-a képi memóriánk pedig sokkal jobb, mint az adatok megjegyzésére való képességünk, egy száraz, jelentőség nélküli adat (mondjuk egy bejegyzés a szótárfüzetedben) nem fog megmaradni a fejünkben, csak azért, mert " az tök jó lenne".

Az agyunk nem így működik, az agyunk takarékos az erőforrásaival. Ha minden megmaradna az emlékezetedben, ahhoz 14 órát kéne aludnod, és 8000 kalóriát enni...(ezek most totál légből kapott számok

Ezt helyettesíthetjük a megfelelő technikákkal, amiknek a segítéségével én annak idején megtanultam például megjegyezni 2 pakli összekevert kártyának a sorrendjét, és most idegen szavak tanulására használom.

 A leggyakoribb 2000 szó

Egy a spanyol nyelvről készült tanulmány szerint a leggyakoribb 1000 szó ismerete lehetővé teszi, hogy megértsd a beszélt nyelv 87,8%-át. Az orosz nyelvben egy polyglot fórumon talált infók szerint az 524 leggyakoribb szó ismerete lehetővé teszi a nyelv 60%-ának megértését.

Haszontalan szavak helyett érdemes a legfontosabbakra koncentrálni: én a nyelviskolai tanfolyamon kaptam 2 oldalnyi szót foglalkozások, és különböző nemzetiségek norvég neveivel, amik közül biztos vagyok, hogy egyiket sem kell használnom gyakran. Vagyis óriási pazarlás próbálni ezeket bemagolni (most komolyan magyarul mennyiszer használod a "pék" szót?), pláne ha ki vannak gyűjtve a leggyakrabban használt szavak máshol.

memrise.jpeg

Erre két lehetőség a MemRise és az Anki (én a MemRise-t használom).

Ez a két szoftver azért jó, mert "mémekben" tartalmazzák a szavakat, tehát lehetővé teszik azt, hogy a jelentőségét is felismerd a szónak, nem csak egy papírlapon felsorolt száraz infók közül az egyik legyen (és mint azt már tudjuk a memóriánk asszociációkból áll).

snappa-1450288691.jpg

Amit jelenleg még szintén gyűrök, az a Babbel norvég kurzusa, ami egyelőre nagyon klassznak tűnik, s ingázás közben is lehet követni mobilapp-en keresztül.

Ha már ismersz 1000 szót, van pár megoldásod élő helyzetekre, elsajátítottál néhány gyakori frázist, és valamelyest érted a nyelvtant, akkor már van egy nagyon jó alapod: mindez szerintem maximum pár hét alatt elsajátítható, és annál gyorsabban tudsz haladni a későbbiekben.

 Mi van a nyelvvizsgában?

Előfordult már veled, hogy tanultál egy tesztre, TÉNYLEG elolvastad sokszor az anyagot, azt hitted meg is tanultad, de aztán végül mégis megbuktál?

Képzelj el egy számítógépet, amin van rengeteg fájl. De egyszer csak eltűnnek a fájlnevek. Hé, az adatok ott vannak, csak fogalmad sincs, hogy melyik infó melyik fájlban van. Ez történik, amikor csak magolsz, könnyen előfordulhat, hogy a vizsgakérdésre tudod hogy tanultad már valamikor  a választ, de nem ugrik be a pontos megoldás az adott helyzetben. 

Utána később, a stressztől mentesen már bevillann, vagy valamilyen teljesen más dologról eszedbe jut.

Ha több asszociáció alakult ki, akkor könnyebben kereshetővé válik a tudásanyag, ugyanúgy mint a Google-nél: ugye a Google is azt a keresési találatot emeli ki előre, azt teszi legkönnyebben hozzáférhetővé, amire a legtöbb releváns oldal hivatkozik. A fejünkön belül is vannak hivatkozások, amiket viszont "táplálgatnunk" kell.

Mivel nyelvvizsgázni szeretnék 2, max 3 hónap múlva (a norvég egy kifejezetten egyszerű nyelv, én pedig "elég" gyorsan tanulok), ezért érdemes tudni, hogy mi van a vizsgán, mert onnantól kezdve az új információkat rögtön azokba a "mappákba" sorolhatom be fejben, ami egy adott feladatnál hasznos lehet.

Típusfeladatok, mintavizsgák minden csak pár Google-keresésnyire van: "X language exam sample test" stb...

Magabiztosság és célok

Az egyik első (de nem utolsó) dolog Benny Lewis ötleteiben, ami homlokegyenest szembemegy a hagyományos megközelítéssel a "beszélj az első naptól kezdve" gondolata.

Ez lényegében azt jelenti, hogy előbb elkövetsz egy csomó hibát, aztán utólag toldozgatod össze ahelyett, hogy hónapokon keresztül nyelvtant bifláznál. 

Természetesen a legtöbben azért nem csinálják ezt, mert nincs meg a magabiztosságuk, így inkább csak a tanár által diktál naaaagyon kényelmes tempóban haladgatnak.

Kövesd a blogot Facebook-on!

A "beszéd az első naptól kezdve" sok kompromisszummal jár: lehet valamit el kell mutogatni, de akkor legalább utólag össze tudod kapcsolni az adott szót azzal az emlékkel, hogy "amikor mutogattam azt a kortyolásokat, és utána kiderült, hogy az inni úgy van, hogy drikke". Ez valószínűleg megmarad onnantól.

Szóval le kell mondani a 100%-os megoldásokról, de cserébe milliószor gyorsabb, ebből kifolyólag motiválóbb a haladás, és amikor már kétszer rosszul használtál egy szót, sokkal könnyebb lesz megjegyezni a kijavított verziót.

A magabiztosság egy olyan dolog, amiről véletlen tudok egyet s mást (éveken keresztül segítettem szociális félelmeken túllendülni embereknek), és a gond mindig az, hogy az ember összezavarja magát. "Most hülyeséget mondtam? Lehet ostobának tart azért, mert nem mondtam tökéletesen? Vajon az ő nyelvén úgy hangozom, mint Fekete Pákó magyarul?".

A lényeg az, hogy ha szinte lefő az agyad a megerőltetéstől, mert annyira próbálsz értelmes mondatokat alkotni már a kezdetben is, akkor az olyan, mint egy kondiedzés az agyad nyelvekkel foglalkozó központjának. Nagy megerőltetésről van szó, de kifizetődik, én is már ezen a héten elkezdek anyanyelvi beszélőkkel Skype-olni.

Példák frázisokra, amiket én kiválasztottam

Összeszedtem nagyjából, hogy mik azok a szavak és frázisok, amikre én koncentráltam 

Cognates

chart2.png

Rengeteg szó van (különösen az európai nyelvekben), amelyek a legtöbb nyelvben ugyanolyan, vagy nagyon hasonló szótővel rendelkeznek. Ezeket angolul cognates-nek hívják. Ezeket pedig fel lehet használni más szavak helyettesítésére, vagyis már az első nap is ismersz több száz szót az adott nyelvből, így ha kicsit körülményesebben is, de ki tudod fejezni magad.

Frázisok

Millió plusz egy olyan anyag van, ami arra épül, hogy olyan mondatokat szed össze, amelyek egy képzelt beszélgetésben jól jöhetnek. Turista vásárol, turista útbaigazítást kér, turista bemutatkozik...

Ezek minden egyes tankönyvnek, tananyagnak a gerincét képezik, és ez így jó.

De ezen kívül hasznos lehet elsajátítani hétköznapi kifejezéseket, amelyek nagyon sok különböző nyelvtani környezetben fordulhatnak elő.

tumblr_inline_n6o25lcuwv1sd3opc.jpg

A frázisok előnye, hogy pontosan tudjuk, hogy milyen kontextusban lehetnek hasznosak, és egyben példaként is szolgálnak a nyelvtani szabályokra.

Angol nyelvből 1000 hasznos frázis

Conversation connectors

A "conversation connector"-ok olyan frázisok, amik időt nyernek neked, amíg kitalálod, hogy pontosan hogyan kellene megfogalmazni, amit mondani akarsz. Például feltesznek egy kérdést, és megértően hümmögve azt mondod, hogy "Hmmm, ez egy érdekes kérdés, lássuk csak...", és közben vadul pörögnek a fogaskerekek a fejedben. Ezek olyan dolgok, amik ráadásul színesítik a beszélgetést, tehát nem "Milyen az étel?" "Jó." jellegű beszélgetéseid lesznek.

További példák:

-"Meg kell, hogy valljam..."/"Az igazat megvallva..."

-"Eddig még nem igazán gondolkoztam ezen, de... most, hogy elképzelem, a személyes véleményem az, hogy..."

-"Hadd tegyem fel neked ugyanezt a kérdést, amit az előbb kérdeztél:..."

-"Köszönöm kérdésed..."

-"100%-ig egyetértek! ..."

-"Ahogy azt már tudod..."/"Magunk közt szólva..."

Ezeket szintén érdemes kigyűjteni egy külön papírra, vagy mindmap-et készíteni belőlük.

Hibamentesítés

Hogyan tudunk a leggyorsabban haladni? Ha a lépések egymásra épülnek, megfelelő sorrendbe vannak állítva, és ezáltal folyamatos sikerélményt nyújtanak egy használható tudás formájában.

Egy vákuumban szavakat magolni nincs értelme. Viszont ha gyakran használt frázisokat nézel, amelyekről pontosan tudod, hogy milyen beszédhelyzetben lehet hasznos, és abból "veszed ki" a különböző szavakat, és találsz bennük példát a nyelvtani szabályokra-ez már egy működőképes dolog.

Egy idő után viszont óhatatlanul magolásba fordulna a dolog. Ilyenkor érdemes elkezdni minél több információt fogyasztani az adott nyelven, és elkezdeni anyanyelvi beszélőkkel folytatni párbeszédeket, hogy kiderüljenek a hibák, amiket óhatatlanul elkövetsz. 

Az input módszer

Az input módszer lényege, hogy rengeteg anyagot hallgatsz/olvasol/nézel az adott nyelven (bővebb leírás az otevotnyelv.com-on)

Minden nyelven vannak angol felirattal elérhető sorozatok, nézhetsz TED-talkokat az adott nyelv feliratával, ha az angol már megy, olvashatsz online bulvármagazinokat (én például találtam 2 norvég oldalt, amelyek kifejezetten "lettnorsk", könnyű norvég nyelven íródnak, azokat olvasom: klartale.no, utrop.no).

Nekem az egyik fontos választásom Ylvis-éknek az esti talk-showjára esett-ők csinálták a szuperidegesítő The Fox c. "sláger"-t, de közben egy humorista-duóról van szó, akik norvég nyelven visznek egy late-night show-t.

És a legjobb, hogy angolul feliratozva fenn van rengeteg videójuk YouTube-on (ahogy mondtam, biztos vagyok benne, hogy ez minden nyelven elérhető megoldás, csak keresni kell), és így egyben a kultúrára is van egy rálátásom, hogy milyen aktuális témák foglalkoztatják őket, egy norvéggal beszélgetve azonnal kialakulhat egy közös beszédtéma.

Anyanyelvi beszélők-italki.com

Az anyanyelvi beszélőkkel való Skype-olás azért olyan hasznos, mert rá vagy kényszerítve, hogy megértesd magad. Amikor egy tanárral feladnád, és magyarul kérdeznél, ott az anyanyelvi beszélővel legrosszabb esetben teszel egy próbát, amit kijavít (és így sokkal jobban megragad), vagy kikeresed magadnak (ami nagyobb felelősségvállalás a részedről, nagyobb invesztálás a megoldásba).

Italki.com-on még a viszonylag drága norvégokkal is 4-5000 ft-os órabérért anyanyelvű nyelvtanárokkal beszélgethetsz, akik fel vannak készülve, anyaggal várnak téged, amit gyakoroltatnak.

Ez az egész azért szükséges, hogy "hibamentesítse" a mondanivalódat. A tanulás szinte soha nem hibamentes első körben. Tehát lehet valamit ki tudsz már fejezni, de nem vagy 100%-ig biztos benne. Kiderül, és akkor nincsen kétség, kapsz egy visszajelzést. Másrészt rá vagy kényszerítve, hogy ami a fejedben van, azt meg is fogalmazd, egy struktúrát öltsön. Ez nagyon értékes: én is akkor döbbentem rá, hogy sok témát nem értek kellő mélységében, amíg nem kezdtem el oktatóanyagokat készíteni belőlük, vagy cikkeket írni róluk.

Ilyenkor felmerülnek ugyanis a szürke foltok a tudásodban, amiket még nem láttál korábban, és lehetőség nyílik befoltozni őket.

Tanulás produktivitás-Konklúzió

A legtöbb embernek borzasztóan alacsony toleranciája van az unalomra, és ezért nyitják meg tanulás közben állandóan a Facebook-ot/Instagram-ot/Tinder-t, kinek mi a mérge.

Miközben egyre kevesebb ember képes elmélyült, fókuszált munkát végezni, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy pontosan erre van szükség a hatékony tanuláshoz, és épp ezért az elmélyült munkavégzés képessége válik a legértékesebb készséggé. 

Kövesd a blogot Facebook-on!

Van egy jelentős esély, hogy azért nem haladsz a nyelvekkel, mert csak "tanulgatsz". Én most, hogy nagyon jól tudok koncentrálni egy bizonyos feladatra, hihetetlen jó tempót tudok diktálni magamnak, ami fantasztikus érzés.

Nemrég benéztem a volt egyetemem könyvtárába, és azt láttam, hogy mindenki Facebook-ozik, Instagramozik, nézelődik tanulás közben. Így nem lehet. 

Óriási különbség van a "zaj", és a "jel" között: mindkettőnek van információtartalma, de csak az egyik lesz használható, praktikus tudás. El kell kezdenünk kizárni a zavaró tényezőket.

Ha szeretnél erről további infókat, akkor a Tacit Pro-n belül van egy egész videótréning az én tanulási szisztémámról, és éppen egy online tréninget készítek az elmélyült munka segítségével elért produktivitásról.

Köszönöm, hogy végigolvastad a cikket!

Kérhetek valamit cserébe? Kérlek küldd el egy ismerősödnek, aki hasznosnak találhatja!

Előre s köszönöm!

A legjobbakat!

Üdv,

Ádám

Hogyan hozz jobb döntéseket az életben?

Ebben a cikkben Chip és Dan Heath könyvének, a Decisive-nak pár pontját szedem össze: régóta az egyik book-decisive-265x440.pngkedvenc szerzőpárosom (a Made to Stick és Switch című könyveiket is erősen ajánlom), ez a könyv pedig a helyes döntések meghozataláról szól azáltal, hogy felhívja a figyelmet 4 hibára, amit gyakran elkövetnek az emberek.

Mindannyiunknak vannak olyan döntései, amelyek meghatározzák az életünk alakulását, ugyanúgy, ahogy egy autó az idő 95%-át egyenesen haladva tölti, de mégis csak az irányváltások (döntések) azok, amik meghatározzák, hogy hova lyukad ki a sofőr.

Én úgy gondolom, hogy ahogy kibontakoznak az egyes hibák, mindenki számára gyorsan felismerhető, hogy korábban mikor követte el ezeket (számomra legalábbis mindenképpen így volt).

Hasonlóan a The 5 Elements of Effective Thinking-hez (olvasd el az erről írt összefoglalómat), ez a könyv is segít a hatékonyabb gondolkodásban.

Rögtön a könyv elején egyértelművé válik, hogy a pro/kontra listák nem működnek: a "megerősítési torzítás"-nak nevezett jelenség az, amikor csak azokat az infókat vesszük figyelembe, azoknak tulajdonítunk jelentőséget, amelyek megerősítik azt, amit már az első benyomás alapján gondultunk.

Tehát teljesen elképzelhető, hogy bár felírjuk az ellenérveket is, de nagyon alacsony jelentőséget tulajdonítunk nekik a döntés meghozatalában. Így lesz a kezünkben egy okosnak tűnő folyamattal alátámasztott döntés, ami pedig teljesen hibás (és ahogy Einstein is mondta, nem a tudás hiánya, hanem a tudás illúziója az igazi probléma).

A könyv nagyban épít a Nobel-díjas Daniel Kahneman: Thinking Fast and Slow c. könyvére (és Kahneman kutatásaira), ami arról szól, hogy az ösztönszerű döntéseink/tudattalan gondolkodásunk hogyan működik (fast thinking), és hogyan tudja észrevétlenül károsan befolyásolni a megfontolt, logikus, "lassú" gondolkodásunkat (slow thinking).

Az ösztönszerű gondolkodásunk alapján meghozott döntésekre példa az első benyomás mondjuk, vagy amikor egy csinos hostess hatására valaki hagyja magát meggyőzni egy vásárlás helyességéről.

Ennél sokkal komolyabb probléma, amikor valaki a karrierjét választja ki, és ott van befolyásolva a döntése: legyen szó szülői nyomásról, a matektól való félelemről, vagy például egy családi ismerősről, aki sikeres ügyvéd, és ezért az embernek a fejében elültetődik az a gondolat, hogy siker=ügyvédi pálya. 

snappa-1449347499.jpg

Szűk keretezés

Az egyik jó előrejelzője a hibás döntésnek, hogy ha valaki binárisan gondolkozik: szakítsak a párommal, vagy sem? Orvosi egyetemre menjek, vagy természettudományt tanuljak? Megvegyem ezt az új mobiltelefont, vagy sem?

Ezt szűk keretezésnek hívjuk, amikor valaki mesterségesen korlátozza a lehetőségeket-ez sokszor jó dolog, hiszen nem terheljük túl az agyunkat a sok lehetőséggel, de sokszor nagy hibákra adhat okot.

Szűk keretezés, amikor valaki azon gondolkozik, hogy "milyen főiskolára jelentkezzek?".

A helyesebb kérdés: "mivel szeretném eltölteni a következő 40 évem, hogy boldog ember legyek?".

Szűk keretezés, amikor valaki azt kérdezi, hogy: "milyen autót vegyek?" (sokan ugye ezt adottnak veszik az élettel való megelégedettséghez)

A helyesebb kérdés az, hogy: "hogyan tudom a pénzemet legjobban elkölteni, hogy a legkevesebb fölösleges stresszt tapasztaljam, és a legtöbb időm maradjon a számomra igazán fontos dolgokra?".

Sokszor megtörténik, hogy valaki adottnak vesz különböző hiedelmeket, és emiatt lecsökkenti a választási lehetőségeit. Ez az unalomig ismételt John Lennon idézet alapja: 

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

John Lennon

Megerősítési torzítások

Egy másik jellemző probléma akkor történik meg, amikor valaki elkezd információk után kutatni, amik segíthetnek a döntése meghozatalában

Ha egy összetett helyzetről van szó, akkor az információk akár félrevezetőek is lehetnek. Rengeteg olyan téma van, ahol a válasz nézőpont kérdése (szubjektív), és a megerősítési torzítások miatt könnyen tévedhetünk. Mik a megerősítési torzítások? Amikor csak azokat az információkat veszed figyelembe, amelyek a zsigeri, ösztönszerű első véleményed támasztják alá.

Például szeretnél valami felelőtlent csinálni, és rábukkansz a jó öreg "egyszer élünk!"-gondolatra, ami adhat egy bizonyos szempontból akár helyesnek is minősíthető hátteret a felelőtlen döntés igazolására.

Rövid távú érzelmek

A rövid távú érzelmeink gyakran befolyásolják a döntéseinket. 

Bizonyára hallottál már róla, hogy az emberek kockázatkerülőek: 10 forintnak az elvesztése sokkal nagyobb fájdalmat okoz, mint amennyi örömet okoz 10 forint megszerzése. Ez időnként rossz döntésekre készteti az embereket, például ha valaki azért nem vág bele egy fontos projectbe, mert tart attól, hogy kudarc esetén mi lesz az emberek véleménye róla.

Ha valaki azért csökkenti az elvárásait magával szemben, mert attól tart, hogy mások rossz véleménnyel lesznek róla, vagy tart a csalódástól akkor bekövetkezhet az, amire Benjamin Franklin utalt egyszer egy idézetben: hogy a legtöbb ember 25 évesen meghal, de csak 75 évesen temetik el.

Az egyik kedvenc mondásom a "biztonságra játszani nagyon veszélyes". Amikor valaki mindig a kényelem mellett dönt, rövid idő elteltével csökkenni fog az önbecsülése, és mivel alacsonyabb az önbecsülése, ezért később sem vállal kihívásokat (hiszen nem bízik abban, hogy le tudná küzdeni őket), és beindul egy öngerjesztő folyamat, ami nagyon rossz irányba terelik az embert.

Túlzott magabiztosság

Nagyon sok dolog van, amiről nem tudjuk, hogy nem tudjuk, ezért nem is számolhatunk velük a döntéseink meghozatalánál. 

Amikor pedig van egy olyan tényező, ami rendkívül fontos a döntés eredménye szempontjából, de nem kísérjük figyelemmel, akkor könnyen balul sülhetnek el a dolgok. Sajnos általában a döntés meghozatala után hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a témára, mint egy lezárt kérdés, és az egónk egyre jobban elköteleződik a döntés mellett.

A túlzott magabiztosság lehetetlenné teszi, hogy korrekciókat hajthassunk végre, amikor szükséges lenne.  Fel kellene készülnünk arra, hogy bármennyi felkészülés után is szükséges lehet felülbírálni bizonyos korábbi véleményeinket, ha a jelek arra mutatnak, hogy tévedtünk.

snappa-1449347452.png

Általában így gondolunk a döntéseinkre:

-Van egy választási lehetőség

-Megfigyeled a lehetőségeket

-Hozol egy döntést

-És éled tovább az életed

A valóságban viszont ez történik:

-Van egy választási lehetőség-de a szűk keretezés miatt fontos opciókat nem is veszel számításba.

-Megfigyeled a lehetőségeket-de a megerősítési torzítások miatt rosszul súlyozod őket, és csak azt az információt veszed figyelembe, ami azt támasztja alá, ahogy ösztönszinten első pillanatban is dönteni akartál.

-Hozol egy döntést-de az érzelmek rövid távú befolyásoló hatása miatt az sokszor rossz lesz.

-És éled tovább az életed-de a túlzott magabiztosság miatt nem veszed észre, ha rosszul döntöttél.

snappa-1449347339.jpg

Szűk keretezés: Keress több lehetőséget!

Az egyik legjobb módszer több lehetőség keresésére, ha elkezdesz kutatni valaki után, aki már megoldotta azt a problémát, amivel szembesülsz az életben.

Stresszes a munkahelyed? Sok ember ilyenkor elkezdi még jobban idegesíteni magát azzal, hogy azonnal a munkahelyváltáson gondolkodik, ami egyrészt kockázat, másrészt nem garantálja, hogy megoldódnak a problémák. Ehelyett érdemesebb először beírni Google-be, hogy mások hogyan kezelik a stresszt, rengeteg könyv is íródott a témában, és az interneten is jó tanácsok érhetőek el (csak fejből: fizikai edzés, meditáció, egészségesebb étkezés, rendszeres olvasás, mind-mind olyan dolgok, amik olcsón elérhetőek és nem járnak kockázattal).

Ha tapasztalunk egy problémát az életünkben, akkor vagy elkezdünk megoldásokat keresni (ez lenne a helyes megoldás), vagy idegesítjük magunkat rajta, esetleg belenyugszunk, mert úgy érezzük, hogy nincs lehetőségünk változtatni rajta, és úgy teszünk, mintha nem zavarna (ez utóbbi kettő a leggyakrabban választott "megoldás"). 

Bármilyen döntést kell meghozni, erősen valószínű, hogy más is találkozott már ezzel a problémával, és született róla több könyv/blogposzt is. Érdemes felhasználni ezeket (annak a figyelembevételével, hogy a következő pontban foglaltak miatt nem érdemes minden megoldást feltétel nélkül elfogadni).

Megerősítési torzítások: Ütköztesd a valósággal az elképzelésed!

Az igazság az, hogy nagyon rosszak vagyunk abban, hogy megjósoljuk a jövőt, hogy elméletben felvázoljuk, hogy mi lesz az igazán fontos az életünk történéseinek az alakulásában. Ami viszont  könnyen elképzelhető, hogy a megerősítési torzítások miatt megtévesztő feltételezésekkel ugranánk fejest.

Ennek a pontnak a lényege, hogy dugd a lábad a vízbe ahelyett, hogy fejest ugranál, vagy napokig  gondolkoznál rajta, hogy vajon hideg-e a víz.

Nagyobb döntések esetében az előbbi felelőtlen, a másik pedig úgysem fog pontos eredményt adni-viszont fontos, hogy az információkat sokszor többféleképpen lehet értelmezni, és hajlamosak vagyunk csak azokat nézni, amelyek minket igazolnak.

data-overload-2.jpg

Erre a pontra példa a startup-ok esetében az a folyamat, amikor először prototípusokat készítenek olcsón, és a vásárlói piaccal való kipróbáltatják, majd a visszajelzések alapján megcsinálják a szükséges változtatásokat.

Mindenki azt hiszi, hogy övé a milliárd dolláros ötlet (és elméleti síkon bizonyítani is tudja, hiszen nem véletlen dolgozik pont ezen az ötleten), de mindig kiderül, hogy a felhasználóknak teljesen más elvárásaik vannak a terméktől, mint a készítők elsőre gondolják. Ezért tervez már a kezdet kezdetén úgy az ember, hogy többször felül kell vizsgálni a valós visszajelzések alapján, hogy merre kell továbbhaladni.

Az információk nem mindig hasznosak, mert sok mindent lehet beléjük látni, és a tudás illúzióját nyújthatják.

Rövid távú érzelmek: Nézz rá madártávlati szemszögből!

Időnként szükséges olyan döntéseket hoznunk, amelyek rövid távon kockázatnak tesznek ki minket: ezekben közös, hogy plusz munkát igényelnek, kényelmetlenségek bevállalását, ott van a bukás és az azzal járó megszégyenülés veszélye.

De gondolom egyetértünk, hogy semmi nem fontosabb, mint hogy boldogan éljük le az életünket, és a problémák maguktól nem fognak megszűnni. 

Ezért érdemes hátralépni egy kicsit, egy madártávlati szemszögből felmérni a dolgokat (vagy tanácsot kérni), és az érzelmi befolyástól függetlenül megkérdezni magunktól, hogy:

Ha így alakítjuk tovább az életünket, akkor olyan helyre lyukadunk ki, ami elégedetté tesz minket?

Tal Ben-Shahar, aki a legnépszerűbb harvardi kurzust tartotta az intézmény történetében, a pozitív pszichológiáról, az egyik könyvében javasolja a következő gyakorlatot. 

Képzeld el, hogy 100 éves vagy, és visszaugorhatsz a jelenlegi énedhez! Mit tanácsolnál neki, a megfelelő távolságból, az érzelmek befolyása nélkül mit mondasz magadnak, mi számít igazán az életben, milyen tanácsot adnál magadnak?

Kicsit egyszerűbben megfogalmazva, itt arról az ötletről beszélünk, amikor valakit a gyerekkori álmairól kérdeznek, "amikor még nem korlátozta őket a félelem, vagy mások elvárásai". Kicsit közhelyes gondolat, de nem véletlen ragadt meg a köztudatban: a rövid távú érzelmek befolyásolják a döntéseinket, és nem a megfelelő irányba, képesnek kell lennünk mentesülni tőlük.

Túlzott magabiztosság: Készülj fel a tévedésekre!

Mindezekkel együtt fel kell készülnünk rá, hogy időnként fogunk rossz döntéseket hozni. Például szokták mondani, hogy a jó vállalkozó nem kockázatvállaló, hanem kockázatkerülő. Persze eleinte a kockázat elkerülhetetlen, de meghozza a biztonsági lépéseket, amik jelezni fogják, hogy rossz irányba haladnak a dolgok, és lehetősége nyílik korrekcióra.

A biztonsági lépéseket nevezzük "botlódrótnak" (tripwire). Ezek lényegében olyan előre meghatározott helyzetek, ahol újraértékeled a helyzetet és/vagy a döntéseid. Például újévkor: "úgy éltem az életem ebben az évben, ahogy a jövőmben szeretném, vagy változtatni szeretnék valamin?". 

Az újévi tervezés biztosítja a legtöbb ember számára, hogy legalább évente egyszer szembenézzen vele, hogy olyan-e az élete, mint szeretné, avagy sem. Önmagában ez egy óriási hiba: ha valami igazán fontos, akkor évi egynél többször kell megtenni, és ha csak évente egyszer bíráljuk felül magunkat, akkor könnyen lehet, hogy olyan mértékben elköteleződtünk egy döntés mellett, hogy nem tudunk hatékonyan változtatni.

Talán ezért van az, hogy az újévi fogadalmakból csak 8% valósul meg...

snappa-1449350152.jpg

Én úgy gondolom, hogy a fenti tanácsok különálló döntések meghozatalánál is hasznosak lehetnek, de még inkább azok, ha egyfajta filozófiaként tekintünk rájuk, hogy hogyan hozzuk meg az egész életünkkel kapcsolatos döntéseket.

Hogyan lesz ebből egy hasznos tudás?

Én úgy látom, hogy ha valaki akár csak havi 1%-ot halad az életével, azzal nem létezik, hogy bármi baj legyen az életében. Ha valaki havi 1%-ot halad, akkor 6 évente megduplázza az eredményeit, ami nem rossz a legtöbbekhez képes-és ehhez egy dologra van szükség, hogy havonta kitűzzön valamit, ami úgy érzi, hogy 1%-ot javít az életén

Én ugye itt a TACIT-on minden hónapban kitűzök magamnak egy témakört, amivel kapcsolatban képezem magam: azt a DÖNTÉST, hogy miről fogok tanulni az alapján hozom meg, hogy mi az, amit másoknál látok, hogy sok eredményt hozott nekik, az egész életük távlatában.

Kitűzök egy kihívást magam elé, és mivel ennek van egy gyakorlati vonala is, muszáj kísérleteznem.

A hónap végén fel kell tudnom mutatni valamit, vagyis van egy tétje a dolgoknak, egyértelművé válik, hogy ha nem megfelelő irányba dolgoztam, vagy nem elégséges mennyiségű erőfeszítéseket tettem ami már hónap közben is kiderül, ez pedig lehetővé teszi a korrekciót (ehhez a mostani havi téma különösen érdekes lesz).

Az önfejlesztő anyagokkal sokszor az a probléma, hogy egyszer nincs benne semmi ("szivárványszín lepkefing"-önfejlesztés), de a másik véglet az, amikor próbálják elhitetni az emberrel, hogy az eredményekhez vért kell...pisilni (erre a végletre még nem találtam ki nevet).

Szó sincs róla. Egyszerűen olyan döntéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember havi 1%-ot haladjon (vagy 2-t ha igazán nagy király akar lenni, mert akkor 5 évente triplázza magát).

Aztán innentől kezdve soha ne tessék hisztizni, hogy vacak az élet! Csak 1-2%-ot kell haladni havonta;)

A legjobbakat!

Ádám

Decemberi Fegyelem

Korábban már megosztottam a kétségeim a motivációs videókról. Hozzá kell tennem, hogy remek pillanatokat szerez, amikor elképzelek magamban valakit, ahogy nézi ezt a videót, és mormolja magában, hogy "igen, hinnem kell...".

Van egy ága az önfejlesztésnek, amit én csak "szivárványszín lepkefing"-önfejlesztésnek hívok. Szép, színes, szagos, sok közhely van benne, amivel nehéz nem egyetérteni, és nagyszerű virágnyelven keresztül megfogalmazva felvázolja a csodálatos jövőképet, ahol mindenki az ember vállát veregeti, miközben az illető mellét dagasztja a büszkeség.

Csak 2 perccel később az egész szívmelengető érzés elillan, és nem változott semmi.

Sőt holnap se fog. 

És azután se.

Úgy értem soha.

 

Hacsak nem történik cselekvés, nem fog változni természetesen semmi, márpedig ahogy a linkelt cikkben írom, az ilyen tanácsoktól egyre VALÓSZÍNŰTLENEBBÉ válik, hogy valaki elkezd cselekedni. Egyszerűen, ha azt csinálod, amit mindenki más, akkor nem is számíthatsz jobb eredményekre. 

Talán észrevetted, hogy az ilyen motivációs videóknak nagyobb nézettsége van, mint azoknak a videóknak, amiket a világ legjobb szakértői tesznek fel a saját szakterületükről. A miértekről inkább ne is beszéljünk...

Ha csak egy YouTube videót nézel meg, akkor én javaslom, hogy ez legyen.

Különösen érdemes kiemelni egy gondolatot: 

snappa-1449073040.jpg

Esett már szó arról, hogy hogyan tudsz borzasztóan rövid idő alatt sok könyvet elolvasni (információ szerzése-ennek a keretein belül elolvastam 30 könyvet, 20 nap alatt).

Előző hónapban minden a tanulás körül forgott, hogy hogyan kódolja az agyunk ezt az információt (kódolás-itt megtanultam memorizálni 2 pakli összekevert kártya sorrendjét, és készítettem egy tréninget a gyorsított tanulásról, illetve elkezdtem 2 területen bontogatni a szárnyaimat).

Ez a hónap viszont az eddigi "vetés"-ek eredményeinek a learatásáról szól, de ehhez előtte még szükség van a legfontosabb komponensre: a fegyelemre, az összes készség vázát alkotó szokásokra, amelyek végső formát adnak az egész folyamatnak.

Ebben a hónapban minden a szokásformálásról szól.

Aztán ki tudja? Lehet én is csinálok egy motivációs videót. 

A legtöbb ember retteg a cselekvéstől, és ezért halogat. Mert ha valaki belevág, akkor már benne van a pakliban a kudarc lehetősége, és biztos vagyok benne, hogy ahogy nekem is, neked is bizonyára van, aki egy kudarc esetén azonnal ugrana azt mantrázni, hogy "ugye én megmondtam".

Amiről ebben a hónapban beszélni fogok, arra sokan "produktivitás"-ként hivatkoznak. Én úgy mondanám, hogy hogyan lehet szembemenni a negatív ellenérzésekkel (akaraterő), és olyan szokásokat kialakítani, amelyek lépésről-lépésre kialakítják a számodra ideális életstílust (erre én önfegyelemként hivatkozom, tehát 2 külön fogalomként kezelem ezeket).

Tehát erről a témáról készülnek majd cikkek (pár mellékággal), és hónap végén remélhetőleg lesz ezeknek az erőfeszítéseknek egy látványos, prezentálható eredményük (habár gondolom a "beavatottak" már most is látják, hogy milyen szerepet töltenek be az érzelmi intelligenciához kapcsolódó készségek az önfejlesztésben).

3 fő irányvonala lesz a szokásoknak, amire koncentrálni fogok (egész egyszerűen azért, mert önmagában csak egyre úgy sincs értelme).

-"Megtanulok" norvégul

-"Megtanulok" zongorázni

-Ezek mellett pedig elolvasok legalább 15 könyvet, és írok legalább 15 cikket (ez már beleszámít, jó?!?)

Nyelvtanulás

Páran tudják, hogy a családom Norvégiában lakik, és én is augusztus-szeptemberben hosszabb időt töltöttem kinn. Egyben pedig jövőre szeretnék nemzetközi piacra lépni, és ehhez egy remek ugródeszka Norvégia, amihez viszont tudnom kell a nyelvet-az új nyelvek elsajátítása pedig úgyis nagyon birizgálja az elmémet egy ideje, úgyhogy ideje volt belevágni.

Egy pár napja járok intenzív nyelvtanfolyamra, hangoskönyvben a Pimsleur norvég kiadását hallgatom, beruháztam a Kreatív Nyelvtanulás norvég kiadására, és most összességében tanulok, mint a kisangyal. 

img_8670.JPG

A terv, hogy 2 hónap alatt összehozzak egy középfokú nyelvvizsgát, ami mivel egy facövek egyszerű nyelvről van szó, és szerencsére mostanában valahogy nagyon könnyen megragadnak a fejemben az új infók, nekem egy reális tervnek ígérkezik egyelőre. Meglátjuk, hogy egy hónap alatt meddig jutok, de amit szeretnék prezentálni a hónap végére, az a cikkeimnek a norvégra fordított verziója (a helyességét pedig magántanárral fogom ellenőriztetni).

Az elmúlt hónapban a tanulással foglalkoztam, és magára a nyelvtanulásra is van már több kiépített szisztéma, például a fenti videóban szereplő Benny Lewis által is (Fluent in 3 months), vagy Gabriel Wyner Fluent Forever rendszere.

Ezen kívül minden technikát bedobok az Öt év - Öt nyelv blogról (nagyon javaslom ezt a blogot, kevesen gyártanak ilyen klassz tartalmat): EZ a cikk remek alapokat nyújtott ahhoz, hogy hogyan bonyolítom le a hónapot.

Zongorázás

Ahogy az előző cikkben írtam, elkezdtem zongorázni, és a néhai *nyázás ellenére nagyon élvezem.

Időnként észreveszem, hogy az agyam már tudja, hogy mit kell tenni, csak nekem kéne kilépni a képből, és hagyni dolgozni, előtérbe kellene hozni a kis tudatalattit (trusting mindset, akinek valamit mond ez).

A Playground Sessions segítségével tanulok, aminek az utolsó anyaga (van Rookie-Intermediate-Advanced training) Beyonce Halo számának az eljátszása, aminek a betanítása az alábbi módon néz ki.

Természetesen ettől még merőben messze vagyok, de a hónap végéig sok minden fog történni, én pedig nagyon élvezem feszegetni a határaim;).

Ez egyértelműen nehezebb lesz, mint a norvég, egyszerűen azért, mert nincs akkora motivációm megtanulni, mint a nyelvet. Tehát egy kicsit úgy állok hozzá, hogy "nice-to-have" (jó ha van) jellegű a dolog.

Ezek mellett természetesen továbbra is viszek 2 vállalkozást, a Tacit Pro-ra is készülnek új anyagok, illetve előző hónapban egy "pilot" jelleggel elindult egy csoportos coaching-program is. Itt elbújtatom, hogy továbbá kitűztem egy kondis célt is, de arról maximum később írok csak.

Miért?

Sok kérdést kaptam annak idején, hogy miért nem "Siker"-valaminek hívom az oldalamat ("Sikerbánya", "Sikermilliók sikeresen!", "Sikerszteroid", "Sikerbomba") miért választok egy olyan címet, amiről senki sem tudja, hogy micsoda. Egyszerű: nem akartam azokkal foglalkozni, akiket az vonz be, hogy ők a "sikerről" tanulnak majd egy oldalon.

A tacit tudások a "rejtett" tudások, amiket el kell sajátítani (és az "explicit" tudásokkal ellentétben nem lehet csak úgy szóban átadni őket-patronálgatni lehet az embert, mentorálni, tanácsot adni, coacholni stb..., de jelentős felelősség marad a másik félen), és a legtöbbször az érzelmi intelligenciához kapcsolódnak.

Az emberek nem azért nem produktívak, mert nem ismerik a legjobb produktivitási tippeket-azért halogatnak, és azért dolgoznak alacsony hatékonysággal, mert képtelenek fókuszálni, képtelenek szembemenni a negatív ellenérzésekkel (bővebben erről az eustresszel kapcsolatos cikkben írtam). Tehát ha jobb érzelmi intelligenciánk van, azáltal többet ki tudunk hozni az életünkből.

És akkor mindez nem lesz megerőltető. Komolyan mondom, általában napi 12-14 órán át hajtom magam, de nem érzem fárasztónak.

A Tacit-tal mindig is az volt a célom, hogy láthatóvá tegyem azt, amivel mindenki tisztában van: hogy az életben sokkal több van, mint amit a legtöbben kiaknáznak, de kemény munka árán felszínre lehet hozni azt a sok mindent, ami sajnos sokaknak a szürke hétköznapok sodrásában "rejtett" marad.

Úgy értem mindenki tudja, hogy az életben valami többet kell keresnünk. Mindenkinek az ismerősei 66-szor megosztották már a "Nézd Meg Mit Bántak Meg a Halálos Ágyukon az Idős Emberek" jellegű írásokat, és megy a hümmögés, hogy "milyen igaz, milyen igaz". 

És kevés embernél látni, hogy elébe próbálna vágni ezeknek a megbánásoknak, de mivel ezt az oldalt olvasod, ezért fokozott a valószínűsége szerencsére, hogy te így vagy ezzel;). PACSI!

Szóval munkára fel!

Tanulás hatékonyabban: A Fókusz az új IQ

 

 Az elmúlt években több hollywood-i sikerfilm témája is volt, hogy "hogyan férjünk hozzá az agyunk 100%-ához", úgyhogy pláne mivel ezt a blogot olvasod lehet, hogy érdekel ez a téma.

Minden hónapban kitűzök magam elé egy kihívást, egy bizonyos témakörben képezem magam: mivel pár hónapja találtam egy módszert, amivel rengeteg könyvet tudok elolvasni nagyon rövid idő alatt (30 könyv, 30 nap alatt, a részleteket itt találod), ezért mostanra adott volt a következő lépés Hogyan válik mindez rövid idő alatt egy használható, hozzáférhető, tartós tudássá?

Az ebben a cikkben található infók:

-könnyebbé tehetik a felkészülésed a vizsgákra

-lehetővé teszik, hogy soha többé ne felejtsd el valakinek a nevét bemutatkozás után (vagy több száz tételből álló listákat memorizálhatsz)

-segítenek gyorsabban elsajátítani  olyan készségeket, mint a különböző nyelvek, vagy akár a zongorázás (én legalábbis ezekre használom)

-megakadályozhatják a digitális demenciát, az okoseszközök miatt kialakuló figyelemzavart, és az annak következményeképpen később, idős korban elkerülhetetlenül bekövetkező kognitív visszafejlődést

Vágjunk bele!

snappa-1448741121.jpg

Érettségire készüléskor, vagy vizsgák előtt az általános módszer a nagyobb mennyiségű információ elsajátítására általában a következő ugye: az ember sok időt és figyelmet rászánva többször elolvassa az adott anyagot, esetleg jegyzeteket készít közben, és azokat is próbálja memorizálni.

Ezt köznapi nyelven "seggelésnek" hívják, tudományosan pedig "ismétlésen alapuló memorizálásnak". Akárhogy is hívjuk, ez egy nagyon alacsony hatékonyságú tanulási forma. Egyrészt időigényes, másrészt pedig az anyag egyszerűen a vizsga után totálisan elfelejtődik-nem véletlen történik, hogy az egyetemeken elsajátított tudásnak egyre kisebb értéke van hiszen az többnyire nagyon elméleti jellegű, és nem is igazán marad meg a hallgatók fejében, mire elkezdenek dolgozni.

Ahogy a bevezetőben említettem, mostanában van egy felívelő népszerűsége a "fejlesszük az agyunkat, használjuk ki a 100%-át"-mozgalomnak. 

Az igazság az, hogy jelenleg is kihasználjuk az agyunk 100%-át, csak nem maximális hatékonysággal: ez azért fontos, mert az agyunk nem kameraként működik: nem egy felvevőkészülék, ami egy memóriakártyára menti a biteket és byte-okat. 

A memóriánk asszociációkból áll: a szürkeállományunkat képező neuronok hálózatokat alkotnak és egy információ felidézéséhez több neuronnak kell együttműködnie.

wallpaper-2870969.jpg

A valóságban biztos vagyok benne, hogy ez nem néz ki ilyen drámaian

A "használjuk ki az agyunk 100%-át" félreértés abból származik, hogy minden egyes neuron képes 3-4 millió kapcsolatot létrehozni a szomszédos neuronokkal, de ehhez munkára van szükség, dolgoztatni kell őket, és EZT a kapacitást nem használjuk ki.

Minél több asszociáció van két információ között (mondjuk egy dátumhoz, ami egy száraz információ hozzá tudod kapcsolni a jelentőségét, és a szereplőit), annál valószínűbb, hogy fel tudod idézni a megfelelő pillanatban. 

Ez lenne a holisztikus tanulás lényege: passzív befogadás helyett, az infók bemagolása helyett, aktívan dolgozunk rajta, hogy jelentőséget, vagy más asszociációkat kapcsoljunk egy információhoz, lényegében azáltal, hogy felismerjük, hogy a különböző területek mind egy "nagyobb képnek" a részei, ezáltal felismerhetjük, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, és mesterségesen erősebb asszociációkat alakíthatunk ki.

Ha ez nagyon misztikusan hangzik, akkor azért elmondom, hogy a nagyobbik része a dolgoknak az, hogy tevékenyen gondolkozunk rajta, hogy "milyen analógiát tudok kitalálni a magam számára, hogy el tudjam magyarázni akár magamnak, akár másoknak, és hol lehet ezt az analógiát más területeken is felhasználni?".

Ahogy mondják, a legjobban akkor tanulsz meg valamit, amikor tanítanod kell. Ez azért van, mert akkor nagyon sokat számít, hogy hogyan fűzöd egymás után a gondolatokat, tudnod kell, hogy mi a jelentősége az információnak (ezt pedig nevezhetjük működtető elveknek, vagy annak, hogy ismered a "miértjeit" a területnek).

Nem elég tudni, érteni is kell;).

snappa-1448741181.jpg

1, Tudd, hogy mitől marad meg valami a fejedben

Az agyunk evolúciós okokból takarékos: nem fog olyan dolognak a tartós elraktározására komoly erőforrásokat szánni, ami nem kapja meg a teljes figyelmed (mivel azt feltételezi, hogy ha valamire nem koncentrálsz teljesen, az bizonyára nem olyan fontos). A felejtés tehát nem egy tökéletlenség, nem egy hiba a rendszerben. Egyszerűen túl sok erőforrást igényelni mindent megjegyezni, ezért van egy "spam-filter" az agyunkban, ami eldönti, hogy mi kerül át a hosszú távú memóriába.

Ez a bazális ganglion: 

brain_853x480_jpg-min.jpg

A tanulás 3 részfolyamatból áll:

Kódolás-->Tárolás-->Felidézés

A bazális ganglion lényegében folyamatosan válogat az információk közül, hogy mit raktároz el, mi lesz a hasznos a számodra, és mi az, amit rövid időn belül hagy elfelejteni?

Mitől függ, hogy mit tárolunk el?

3 M-betűvel kezdőd szótól:

Motiváció: Fontos infó lesz ez a jövődben? Sajnos sok vizsga csak egy szükséges rossz: nyilván nem fogsz annyira odafigyelni rá, és ezért nem is marad meg annyira, mint amivel foglalkozni szeretnél később. De ha kellő kíváncsisággal tekintesz rá, és tudatosítod, hogy ez egy fontos lépcsőfok a jövőd felé, akkor valamivel könnyebbé válnak a dolgok, mintha mantráznád magadnak, hogy mekkora kitolás ezzel foglalkozni.

Megfigyelés: Mennyire ismered a működtető elveit egy adott témakörnek? Például közgazdaságtani képletek gyerekjátékká válnak megjegyezni, ha tudod, hogy milyen szociálpszichológiai háttere van. Órákig magyarázhatnak keresleti görbékről, de 10 perc alatt is meg lehet érteni, ha valaki valós életbeli példákon keresztül magyarázza el a dolgokat.

Vagy történelmi szereplők nevei sokkal könnyebben megmaradnak, ha látsz képeket róluk (önarckép helyett lehetőleg valami akciódúsabbat)-ehhez elképzelhető, hogy kutatnod kell, megfigyelned kicsit az interneten.

Mechanikák: Különböző technikák segítségével elérheted, hogy kontextus nélküli/nem fontos infók is megmaradjanak. Például bemutatnak 10 embernek egy házibuliban, és mindenki tudja, hogy nem fogtok emlékezni mindenkire. Hacsaknem!

Elképzeled, hogy egy rikító, élénk színű festékkel felfested az emberek arcára a nevüket. Elképzeled a kézmozdulatokat (kinesztetikus emlékezet), elképzeled a festékszagot, a rikító szín pedig vizuális információval szolgál. Én így jegyeztem meg többször is 20-30 ember nevét képzéseken például.

2, Az elmélyült, fókuszált tanulás sokkal hatékonyabb, mint a megszakításokkal teli, szétszórt tanulgatás

Ez mindenki tudja, de mégis kevesen vannak, akik kikapcsolják az internetet és a telefonját egy adott időszakra, hogy az agya képes legyen egymáshoz kapcsolni az információmorzsákat.

A sekélyes, multitaskingolni próbáló, szétszórt munka nem alkalmas új kapcsolatok kialakítására az agyban.

A legtöbb embernek abszolút zéró toleranciája van az unalom felé: amint valami nem tartja fenn az érdeklődését azonnal a telefonjához nyúl, megnyitja a Facebook-ot.

Az egyik leghatékonyabb technika a koncentrációd fejlesztésére az idősávok elszakaszolása egy bizonyos munkára, amíg csak azzal foglalkozol, ennek pedig a legegyszerűbben, leggyorsabban elkezdhető módszere  a Pomodoro-technika.

Több mobilos app-et is találhatsz a használatára, de az alapgondolat is nagyon egyszerű: kiválasztasz egy munkát és 25 percig csak arra az egy dologra koncentrálsz, semmi másra. Utána 5 perc szünet, mosdó, e-mailek akár, és utána vissza a darálóba.

3, Előtesztelés az első pillanattól

A mintavizsgák azért olyan hatékonyak (akár a tanulás első másodpercében alkalmazva, amikor totálisan semmi információd sincs még), mert onnantól kezdve olyan szemszögből nézed az elsajátítandó anyagot, hogy az ilyen jellegű kérdésekre magadban megfogalmazod a választ. 

Előfordult már veled, hogy 95%-ban ismerted az anyagot, de például definíciókra kérdeztek rá, vagy konkrét példákra, amik nem voltak a fejedben? Hiába ismered összességében az anyagot, ha ilyen specifikus/kritikus információkat nem emelsz ki a magad számára tanulás közben, hogy azokhoz kösd a többi infót.

Tehát érdemes akár rögtön a korábbi vizsgák átnézésével kezdeni, mintavizsgák elvégzésével: a hibás tippek után ugyanis a helyes válaszok sokkal jobban megmaradnak.

Einstein szerint nem a tudás hiány, hanem a tudás illúziója az igazi probléma. Be kell töltenünk a szürke foltokat, és az csak akkor fog működni, ha teszteljük a tudásunkat. Richard P. Feyneman egy Nobel-díjas fizikus, aki egy amerikai "Mindentudás Egyetemé"-t vezetett. Az egyetemi évei alatt megkezdett egy nagy füzetet, amire ráírta, hogy "a dolgok, amiket nem tudok", és elkezdte vezetni a kérdéseit, ami felmerült benne a tanulmányai folyamán, és elkezdett ötletelni, hogy mi lehet a válasz. Ezzel töltötte fel a szürke foltokat.

Amikor betelt, Feynemannek volt egy füzete, amire rendkívül büszke volt.

snappa-1448741230.jpg

A gyorsított készségszerzés leghíresebb képviselője Tim Ferriss, aki a show-jában azt mutatja be, hogy hogyan sajátít el 5 nap alatt egy-egy készséget. Természetesen nem lesz profi, de ha valaki 5 nap alatt elég sokat megtanul egy nyelvből, hogy beszéljen rajta, vagy jelentős előrelépéseket tapasztal parkour-ben például, ezek "elég" hasznos dolgok.

Azáltal, hogy szétszedünk egy cselekvést a részfolyamataira, és megfelelő sorrendben gyakoroljuk be őket, egy motiváló tanár segítségével, sokkal gyorsabban tudjuk elsajátítani azt.

Ez azért van, mert a komplex, bonyolult feladatok kivitelezéséhez az agy több részének kell együttműködnie, és ahhoz, hogy ez jól megtörténhessen a myelin nevű anyagra van szükség. A modern tudósok közül sokan úgy hivatkoznak a myelin-re, mint a készségek szerzésének "Szent Grál"-jára.

myelin2.jpg

Azáltal, hogy a megfelelő módon tanulunk, elmélyülten, a készségeink határain dolgozva, sokkal gyorsabban fejlődik az agyban a myelin-réteg, ami a neuronok kapcsolódásait "szigeteli" lényegében.

Az elmélyült tanulás készségenként nagyon eltérő formában történik meg, de közös bennük a részfolyamatokra bontás (szétszedjük darabjaira a készséget, és azokat egyenként gyakoroljuk be egy "tiszta" formában, és utána kapcsoljuk újra össze őket), és az iteratív hozzáállás (vagyis először próbálkozunk annak a tudatában, hogy kudarcot vallunk, de idővel értelmet nyernek az erőfeszítéseink).

 

Egy remek eszköz, amit mostanában használok a Playground Sessions: ez egy zongorázást oktató szoftver, ami egy motiváló tanár segítségével előbb szétszedi a dallamot, aztán lépésről-lépésre összerakja. 

Nem tudom mennyire tudatosan, de a lehető legjobb módon hozták benne össze azokat az elemeket, amik kellenek a gyors és hatékony tanuláshoz (azonnali visszajelzés, motiváló tanár, a nehezítések/elméletek megfelelő időben való bemutatása stb...)

img_8668.JPG

Két másik lehetőség a gyorsabb fejlődésre a hosszútávú elköteleződés, és a határok feszegetése egészen a veszélyes szintig.

Előbbire példa az extrém sportok eredményeinek villámgyors fejlődése. 

Steven Kotler, a The Rise of Superman c. könyvében vizsgálta, hogy miért van az, hogy az extrém sportolók pár évtized alatt olyan eredményeket értek el , amiket újra és újra teljességgel lehetetlennek tartottak (pl: 720 fokos fordulatot is elképzelhetetlennek tartottak, most pedig már 10 éves kisgyerekek is megcsinálják néha), miközben más területeken 5-10%-os előrehaladás számított óriási eredménynek.

A válasz a veszélyérzet, ami a Flow-élmények kiváltódását okozta. A Flow-nak az egyik kapcsolója a veszély (egyes vélemények szerint a szervezetünk csak az izmok maximálisan 85%-át tudja kihasználni, amíg nincs veszély, pedig van ott még terljesítmény), maga a Flow pedig rendkívül erős pozitív hatással van a fejlődésre.

Azoknak, akik nem akarják kinyíratni magukat egy szaltóért megnyugtató lehet, hogy elég +4% energia befektetése is a korábbi határainkhoz képest a Flow kiváltásához.

A hosszú távú elköteleződés pozitív hatásairól pedig Daniel Coyle: The Talent Code c. könyvében olvastam egy kutatásról, ahol is olyan gyerekeket interjúvoltak meg, akik éppen elkezdtek hangszeren játszani, és megkérdezték, hogy meddig terveznek foglalkozni a hangszerrel.

Azok a gyerekek, akik azt mondták, hogy lehet, hogy egész hátralévő életükben játszani fognak, heti 20 epc gyakorlással többet fejlődtek, mint azok, akik heti 90 percet gyakoroltak, de azt mondták, hogy csak pár évig terveznek.

A myelin termelődése szintén energiaigényes, az információk elraktározásához hasonlóan. Az agyunk csak akkor fog erőforrásokat szánni rá, ha megjelenik a lehetőség, hogy a jövőnkben rendkívül fontos szerepet játszik ez a tevékenység.

Sportolóknál a sportjuk kivitelezéséhez szükséges rendszerek között sokkal erősebb például a myelin-borítás a sejteket összekötő axonokon.

snappa-1448741316.jpg

A digitális demencia az a jelenség, amikor valakinek az okoseszközökre való túlzott támaszkodás miatt egyre romlik a memóriája, és a koncentrációra való képessége.

Lényegében az okoseszközök nagyon hatékonyan váltanak ki dopamintermelést az ember agyában, ami a vágynak a neurotranszmittere. Amikor valaki felnéz Facebook-ra , akkor az azért történik, mert vágya van újdonságokra, viszont a legtöbb esetben természetesen nem történik semmi érdekes. 

De így egyre csökken az impulzusokkal szembeni ellenállás (a vásárlás is hasonló módon dopamintermelést vált ki). Egyre kevésbé képesek az emberek irányítani az életüket, mert az előrehaladás elmélyült munkát igényel

Az ember lényegében impulzusvezérelt állattá csökken szépen lassan. Láttál már párokat, akik egy kávézóban ülve mindketten a telefonjukat bújják? Ismersz olyan embert, aki alig várja, hogy hazaérve visszaugorhasson egy alternatív valóságba, legyen szó számítógépes játékokról, vagy valóságshow-król?

Az egyetlen megoldás ezeknek a problémáknak a megoldására az elme folyamatos pallérozása, az érzelmi intelligencia fejlesztése, hogy ne az impulzusok uraljanak miket, hanem mi uraljuk az érzelmeinket, és fel tudjuk használni ezt a hihetetlen energiát a saját céljaink kivitelezésére.

Ez a kulcsa a produktivitásnak, a hatékony tanulásnak, az elmélyült, jelentőségteli beszélgetéseknek, a motivációd fenntartásának.

 Az internet egyik legklasszabb blogja Cal Newport-é, akinek januárban jelenik meg könyve az "elmélyült életről", és azon belül is elsősorban az elmélyült tanulásról. Egyelőre csak pár összefoglaló érhető el, de ez az idézet remekül összefoglalja, hogy mit kell tennünk:

snappa-1448722584.jpg

Az agy edzésének legjobb módja az elmélyült tanulás. Segít irányítani a figyelmed, nagyobb kontrollt ad az életed felett, és növeli a társadalom számára az értéked. 

Az utolsó pont, amit említeni szeretnék az, amit én "projekt-alapú tanulás"-nak hívok. Ez pontosan az, amit én csinálok, vagyis hónap elején meg van határozva egy kihívás, a kezdetben Google-n végigkeresem az érintett részterületeket, összegyűjtök 5-10 könyvet, ami hasznos kiindulópont lehet.

A hónap elején készítek egy vázlatot egy tréninghez a témakörről, ami a hónap végéig több iteráción megy keresztül, de végül lefedésre kerülnek a szürke foltok, hiszen egy előadás kialakításához kell egy végigvezetett gondolatmenet.

Én úgy látom, hogy amit az egyetemen tanítanak az csak "zaj". Kaotikus információ, jelentőség és praktikus felhasználhatóság nélkül. Az egyéni vélemény kialakítása fontos: ez teszi a zajt "jellé", egy végigvezethető gondolatmenetté, ami később analógiaként, vagy metaforaként szolgálhat.

Az agyunk nem egy telíthető dolog: minél többet tudunk, annál könnyebb még többet tanulni, hiszen annál több helyre tudjuk kapcsolni az infót, annál több másik témakörben találhatunk analógiákat, annál több másik szilárd ponthoz tudjuk viszonyítani az új tudást.

Ebből a hónapból is sokat tanultam, magáról a tanulásról is, és arról is, hogy a következő havi projectet hogyan vezetem le, mert természetesen támadtak ötleteim.

 

Ezzel a cikkel zárom le az ehavi kihívásom (ha több infót szeretnél, és konkrét technikákat, amit használtam a tanulásomhoz, akkor csatlakozz a Tacit Pro közösséghez, ahol gyakorlatokkal, eszközökkel, keretrendszerekkel együtt elérhető a Gyorsított Tanulással foglalkozó videótréning).

Az egyik gyakorlati feladatom az volt, hogy megtanuljak megjegyezni egy összekevert pakli kártya sorrendjét: büszkén jelzem, hogy 100%-al túlteljesítettem, megy a 2 pakli is.

Másrészt voltam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon (ez a kihívás szempontjából picit mellékvágánynak bizonyult, de érdekes volt, hogy hogyan lehet kikapcsolni az embernek a bal agyféltekéjét, hogy jobban lássa a dolgokat, amiket le akar rajzolni).

A következő könyveket olvastam el:

Daniel Coyle: Talent Code

Chip & Dan Heath: Decisive

Benedict Corey: How we learn

Dominic O'Brien: How to Develop a Perfect Memory

John Medina: Brain Rules

Hendrie Weisinger: Performing Under Pressure

Dr. Mike Dow: The Brain Fog Fix

Malcolm Gladwell: Blink

Steven Kotler: The Rise of Superman

Kelly McGonigal: Superbetter

Simon Singh: A Nagy Fermat-sejtés

, : The 5 Elements of Effective Thinking

Frederik Eklund: The Sell (ez utóbbi nagy hiba volt, és rengeteg időt vitt el, amíg átvergődtem magam rajta)

Holnap/holnapután még lesz egy kis időm, és akkor befejezem a Thinking Fast and Slow-t Daniel Kahneman-tól.

Mindeközben pár napja elkezdtem zongorázni, elkészült egy teljes értékű tréning a gyorsított tanulásról és elindult a Gyorsítósáv a csoportos coaching-programom, amiben 5 embernek segítek összehozni az első üzletét. 

Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy az utolsó pár mondatot valaki felvágásként fogja értelmezni, holott nem arról van szó. Egyszerűen több van az életben, mint amihez a legtöbben hozzáférnek (vagy valaha is hozzá fognak férni), és nem hiszem, hogy lehetetlen lenne intelligenciától függetlenül BÁRKI számára ezeket az eredményeket hozni a megfelelő fókusszal.

22 éves vagyok, van 2 jól pörgő vállalkozásom, és az a célom, hogy minden hónapban elsajátítsak egy olyan területet, ami az egész életemben szolgálni fogja az érdekem. Nagy terveim vannak, és nem tervezek megállni.

Csatlakozz;)

 

Az Eustressz Megoldás

above-wallpaper-1366x768.jpg

A dalai láma egyszer azt mondta, hogy a nyugati ember azt várja a megvilágosodástól, hogy könnyű legyen, gyors és lehetőleg olcsó. Ezzel arra utalt, hogy a nyugati kultúra sok olyan alapvető fogalombeli tévedést tartalmaz, ami nehézségeket okoz a hétköznapokban, vagy ha az ember bármilyen téren fejlődni akar.

A stressz szónak ma egy egyértelműen negatív jelentést tulajdonítunk: kevesebb stresszt, több örömet, pozitív érzést akarunk. Az előző cikkben írtam arról, hogy a köztudatban élő fogalom a boldogságról teljességgel téves: bár hajlamosak az emberek a gazdagságtól, mások elismerésétől várni a boldogságot, ennek ellenére számtalan esetben láthatjuk, hogy ez önmagában nem elég.

Ugyanígy fogalombeli tévedések merülnek fel a stressz körül is. Bár sokan várják a stressz minimalizálásától az életminőségük javulását, igazából szükségünk van a stresszre, és a kihívásokkal szembeni passzivitás, ami ugye a stressz kerülésére irányul, nagyon komoly negatív következményeket vonhat maga után.

snappa-1448194911.png

Az ókori görögök megkülönböztették a distresszt és az eustresszt.

A distressz lényegében megfeleltethető a nyomás érzésének, ami sokszor feszültséget kelt az emberben, aggódást a jövőjére vonatkozóan, szorongást a saját képességeivel kapcsolatban.

Az eustressz a növekedést kiváltó stressz: amikor valaki túllép a határain, ezért a szervezete észleli azt, hogy erőforrásokat kell a növekedésre szánnia. Akik teljesen kizárják a stresszt az életükből, lényegében elvágják magukat a lehetőségtől, hogy eustresszt tapasztaljanak-ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek.

Röviden: ha nem vagy hajlandó eltűrni a fejlődéssel járó eustresszt, akkor készülj fel a fejlődés hiányában előálló distresszre.

Az eustressz tűrésének az útjában áll, hogy az elménk egyik “rendszere” az ösztönén, ami az örömelv alapján működik: azt akarja, hogy MOST legyenek kényelmes érzések az életünkben (azonnali gratifikáció). Ez sokszor egy nagyon jó dolog, de képesnek kell lennünk ellensúlyozni-a megfelelő pillanatokban a stresszt választani a kényelem helyett.

Igazán igyekszem, nem közhelyes dolgokat mondani: bizonyára mindenki pontosan tisztában van azzal, hogy a fejlődés kihívások leküzdésével jár. Ennek ellenére mégis többször, mint kevesebbszer az ember a könnyebb utat választja, és erre szeretnék egy kis figyelmet irányítani.

Hendrie Weisinger több, mint 12000 emberen végzett kutatást, ahol azt vizsgálta, hogy hogyan viselkednek stresszhelyzetben Fortune 500 vállalatok alkalmazottai és vezetői, tengerészgyalogosok, olimpikonok.

A fő eredménye az volt, hogy SENKI nem teljesít jobban stresszhelyzetben, de akik képesek megválasztani a reakciójukat a stresszel szemben, ők sokkal jobb teljesítményt nyújtanak, mivel fenyegetés helyett kihívásként gondolnak rá, ez pedig új tanulási lehetőségeket nyit meg, menekülés helyett.

snappa-1448194955.png

Az elmúlt 50 évben  a haladás ellenére az emberek átlagos boldogsága nem változott semmit, viszont megtízszereződött a klinikai depresszióval diagnosztizált emberek száma. Történt ez annak ellenére, hogy szinte MINDEN jelzőszám, ami előrejelezheti a boldogságot, növekedett. GDP, átlagos házméret, elérhető oktatás minősége stb…

És mégis. Miért?

A Pennsylvania University kutatásai alapján elsősorban az okolható, hogy a mai világban annyira könnyű erőfeszítések nélkül örömforrásokhoz jutni: gyorskaja, pornó, sorozatok nézése, vásárlás, stb…

Semmi stressz, semmi kihívás nincs ezekben, és amikor az ember függővé válik ezektől, akkor az önképében kialakul a gondolat, hogy ő cselekvésképtelen, azért nem az “igazi” kihívásokkal foglalkozik, mert azokkal nem is tudna megbirkózni. Miközben természetesen nem lehet démonizálni például az internetet vagy a filmeket, de valóban sokan arra használják fel, hogy passzivitásba vonuljanak és eltereljék a figyelmüket az igazi problémáikról.

De azok sajnos továbbra is ott lesznek, és beindul egy negatív ciklus: “vannak problémák az életemben, de tartok az azok leküzdésével járó stressztől—>inkább elterelem a figyelmem—>hoppá, nem szűnt meg a probléma, viszont én egy olyan ember vagyok, aki nem képes kézben tartani az életét”

Ennek az eredménye a tanult tehetetlenség: amikor valaki a körülmények áldozatának tekinti magát, és nem érzi a ráhatását az életére. Megtörni ezt a ciklust nehéz, hiszen az embernek olyan feladatokba kell belevágnia, amikről nem hiszi el, hogy képes megoldani. Olyan erőfeszítéseket kell(ene) tennie, amikről úgy gondolja, hogy úgysem lesz gyümölcse.

Nem meglepő, hogy így sokan bele se kezdenek, vagy rövid idő után feladják az erőfeszítéseket.

snappa-1448194991.png

Egy olyan társadalomban élünk, ahol semmi nem készíti fel az embert a stresszel járó feszültség tűrésére-ezért a legtöbben menekülnek a kihívások elől, és egyre több lehetőséget találnak, ami mögé be tudnak bújni.

Amikor valaki tucatnyi sikerkönyv elolvasása után sem jár közelében sem a sikernek, akkor el kell ismerni, hogy valamit rosszul csinál. A lényeg, hogy sokan úgy tekintenek egy menedzserkönyvre, hogy annak a célja könnyebbé tenni a dolgát. Stresszmentesebbé.

És sajnos sok ilyen  témájú könyv a “szupertuti eszköz”-t kínálja, amivel minden egyszerűbb lesz, és csak neked, csak most előnyt biztosít másokkal szemben. Ahogy egy angol mondás tartja: egy bolondot gyorsan szétválasztanak a pénzétől. A keresletet rövid időn belül megtalálja a kínálat.

Ez nem megoldás: ahelyett, hogy próbálnánk könnyítéseket találni, erősebbé kell válnunk a nehézségekkel szemben.

Mesterlövészek

Az amerikai sereg mesterlövészeinek kiképzésekor rendszeresen felmerült egy probléma: a mesterlövészeknek sokszor 48 órán át készenlétben kellett lenniük a leshelyük elérése után, és hullafáradtan végezték el a célpont kilövését több kilométerről.

A kérdés, hogy hogyan érhetik el, hogy ennyi idő után is megbízhatóan tudjanak elvégezni egy ilyen nehéz feladatot?

Sok mindent próbáltak: koffeintabletta, relaxációs technikák, a tenyérbe szúrt tű, amitől éberebbé váltak, de egyik sem bizonyult hatásosnak. Tehát a nehéz, de egyértelmű megoldást választották: 2 napon keresztül ébren tartották a tanoncokat, és utána gyakoroltatták a lövést. 

Poszt-traumatikus növekedés és Flow

Ahogy a cikk elején említettem, a nyugati ember azt akarja, hogy a “megvilágosodás” egyszerű legyen, gyors és olcsó. Nem fog megtörténni. 

Az egyik legjelentősebb fejlődési lehetőség a progresszív túlterhelés, amikor fokozatosan kicsivel több terhet, “stresszt” veszünk magunkra, mint amennyit kényelmesnek tartunk (kilépünk a komfortzónánkból), ami növekedésre serkent. Például ahogy a konditeremben is történik, az emberek stressznek teszik ki az izmaikat, hogy annak a túlterhelése által növekedést váltsanak ki.

Ez a poszt-traumatikus (trauma utáni) növekedés-egyben a Flow legmegbízhatóbb kiváltója.

Felmérések szerint 4%-al kell túlmennünk a kényelmes kapacitáson ahhoz, hogy kiváltódjon a Flow-élmény.

snappa-1448195035.png

Nem tudom, hogy voltál-e már személyi edzőnél, vagy coach-nál. Többségében nem könnyebbé teszik az ember edzéstervét, vagy szellősebbé a napirendjét, hanem pont hogy nehezítenek, csak megadják a szükséges támogatást az előrelépéshez.

A személyi edző, és a coach is egy-egy külső nézőpontot hoz a feladat elvégzéséhez: ő tisztán látja, hogy milyen feladatokat KELL elvégezni, akkor is, ha az embernek nincs rá motivációja.

Ezt önmagadban is meg tudod csinálni: gyakran javaslom az embereknek, hogy egy hétvégi délutánt szánjanak rá, hogy egy madártávlati szemszögből nézzenek az életükre, és azonosítsák azokat a területeket, ahol mindenképpen jelentős előrelépéseknek kell születniük, bármilyen nehéz is, és kapcsoljanak hozzá egy tervet, ami meghatározza az időpontot, helyet, és a szükséges elvégzendő lépéseket.

Például: számomra két olyan dolog van, amelyek kulcstényezők az életemben, hogy milyen sebességgel haladok-az írás és a videók készítése.

Mind a kettő komoly kihívások elé állítja az embert, mind a kettő stresszforrás, hiszen az ember álláspontot foglal, mindegyikben megvan a lehetőség, hogy valaki kritizálni fogja, és a lényeg: soha nem lesznek jók az első próbálkozások.

Bármennyit írtam is, az első vázlatok mindig vacakok. Bármennyit videóztam is, az első felvételek mindig összefüggéstelen gondolatfoszlányok.

Ezért procedúrákat dolgoztam ki, amelyek segítenek megküzdeni ezekkel az eustressz-forrásokkal-ezek egyértelműen komoly kihívást jelentenek, de ezek által haladok, ezek tesznek lehetővé elegánsabb gondolatmeneteket annál, mint amik spontán beugranak. 

Reggel mindig igyekszem minél gyorsabban elhagyni a lakást: irány egy kávézó, ahol kikapcsolom a Wi-Fit a laptopomon, hogy zavartalanul írhassak. Ott vagyok 3 órán keresztül. Nem tudom félbehagyni 20 perc után, amikor pedig lenne kedvem. Hanem megírom az első vázlatot és még ventillálok rajta egy jó darabig. 

A videózás miatt direkt olyan lakást béreltem, amiben az egyik szobát csakis és kizárólag videózásra tudom használni-itt van a stúdiófelszerelésem. Nem befolyásolnak külső tényezők (mikor áll rendelkezésre stúdió, milyen mozgás van ott éppen stb..), és amikor belevágok, magamra zárom az ajtót és 3-4 órán keresztül csak az megy. 

Ezekre külön időszakaszokat határolok el.

A központi ötlet tehát: az eustressz vállalása fontos. De nem kell egyedül megküzdened vele (tanácsadók, edzők, coach-ok segíthetnek-nekem is vannak mentoraim, én is rendszeresen kikérem mások véleményét és segítségét!), és könnyebbé teheted a magad számára a kulcsfontosságú feladatok elvégzését. Nem választhatjuk a könnyebb megoldásokat, de a nehéz megoldásokat tudjuk okosabban csinálni.

A feladat: meghatározni a SZÁMODRA szükséges kulcstémaköröket, rászánni egy délutánt, amit nem otthon töltesz el (túl sok minden zavarhat meg, berögzült szokások, amiket otthon végzel), és kidolgozhatsz egy procedúrát, ami segíti ennek a kivitelezését.

Ha érdekel egy kis plusz segítség, ami keretbe rendezi a szükséges erőfeszítésekhez elengedhetetlen tudásokat, a Tacit Pro-t pontosan azért hoztam létre, mert tudom, hogy új és új erőfeszítésekre van szükség, ehhez pedig erősebbé kell válni az embernek. Én úgy látom, hogy ehhez a kulcs a tacit tudások minél magasabb színvonalú elsajátítása.

Hedonikus és eudaimónikus boldogság

Általában tapasztalható egy erős ellenállás minden olyan anyaggal szemben, ami a boldogságról szól, hiszen ha valaki ezen gondolkozik, akkor először azt kell elfogadni, hogy nem maximálisan elégedett a helyzetével.

Ehhez pedig keveseknek van meg az önismeretük, és egyáltalán az igényük rá, az átlagember a státuszát féltve azonnal visszautasít minden ilyen gondolatot.

Pedig fontos dolgokból marad ki: nehéz nem egyetérteni azzal a gondolattal, hogy a legtöbb cselekvésünk motivációja a boldogság megtalálása (természetesen ez mindenki számára más formában jelentkezik).

Amikor társadalmi szinten torzult a boldogság fogalma, akkor óhatatlanul problémák fognak születni. Az Y-generációval kapcsolatban komoly aggályai vannak sokaknak: az alázat hiánya, a nárcisztikus jellemzők, a felszínes értékrend a közösségi média oldalak elmúlt 7-8 éve alapján valószínűleg nem mond senkinek újat (habár hozzá kell tenni, hogy hasonló jelek minden generációban vannak egyébként).

Szépség, gazdagság, hírnév. Aligha ismeretlen hármas. Sajnos egyik sem alkalmas arra, hogy tartós boldogságot okozzon.

És a felszínes értékrend előtérbe kerülésével egy időben egyre nagyobb fogyasztóereje van az embereknek, és a boldogság egyre inkább a wellness-hétvégét, az új okostelefont, a német márkájú autót jelenti (bármennyiszer pörgött is át a kilométerszámláló), vagy a hírnevet (egy felmérés szerint ma már több fiatal lenne celeb, mint vezérigazgató egy jó cégnél).

snappa-1447536894.png

A fenti alcímben találhattok egy szót, amit meglehetősen nehéz megjegyezni, egészen addig, amíg rá nem jön az ember, hogy az eudaimónikus majdnem ugyanaz, mint budaimónika, és onnantól nagyon könnyű.

Arisztotelész megkülönböztette az eudaimónikus és hedonikus boldogságot: a hedonikus boldogság az, amit a mai tudomány által külső motivációnak nevezett dolgok okoznak (pénz, hírnév, szépség;)), és amire ma gyakran a köztudatban a boldogság forrásának tekintenek. Az érzékszervek boldogsága ez.

Eudaimónikus boldogság az, amit a belső motivációt okozó tényezők hoznak az ember életébe: a személyes fejlődés, a hozzájárulás a közösséghez, és a jelentőségteli kapcsolatok ápolása. Ez lenne az elme boldogsága.

Így a 21. században, akkor amikor minden korábbinál nagyobb teher helyeződik az emberekre, hogy tartsák a szomszéd kütyüivel az iramot (angolban van egy remek kifejezés, sajnos magyar megfelelő nélkül: "keeping up with the Joneses") vicces lehet rábukkanni a gondolatra, hogy Arisztotelész már az ókorban kijelentette, hogy szamár, aki azt hiszi, hogy a hedonikus boldogság tartós lesz.

Persze a hedonikus boldogság is fontos. A hedonikus boldogság az, amit a mai pozitív pszichológia tudománya örömnek hív (tehát pozitív érzésekről beszélünk), míg az eudaimónikus boldogság a jólét. 

snappa-1447536965.png

Az képen látható feliraton felsorolt emberekben az a közös, hogy többnyire jól állnak a hírnév-szépség-gazdagság háromszög tagjaival. Viszont egyértelműen nem okoz jólétet a számukra, örömöt pedig (már) nem okoz a hedonikus adaptációnak nevezett jelenség miatt: ez azt jelenti, hogy ha valaki teljesen a hedonikus boldogságforrásokra támaszkodik, akkor egy idő után egyre nagyobb "dózisra" van szüksége belőlük (igen, pontosan a drogosokhoz hasonló módon).

Egyben pedig a modellek, celebek és az unatkozó milliomosfeleségek nem azok az emberek, akikben túl gyakran látja az ember a személyes fejlődésre való vágyat, a nagyobb dolgok építésére, a maradandó alkotására való motivációt.

Nem csoda, hogy semmi IGAZI boldogságforrás hiányában valaki rossz életet él, hiába van meg mindene, ami a közvélemény szerint boldoggá tehet valakit. Az öröm és a jólét két nagyon különböző dolog-a "sok a jóból" mondásunk nem véletlen ragadt meg a köztudatban. És az öröm, jólét nélkül...szemmel láthatóan nem sokat ér.

snappa-1447537003.png

Azt már tudjuk, hogy mi nem működik. De akkor mi működik?

Martin Seligman a University of Pennsylvania kutatóprofesszora a pozitív pszichológiának nevezett mozgalom egyik szülőatyja (többek között a magyar származású Csíkszentmihályi professzorral együtt).

Az ő jólét-teóriája szerint ahhoz, hogy valaki igazából boldog lehessen a következő elemekre van szükség (ezeknek a kezdőbetűi a PERMA betűszót alkotják az egyszerűbb megjegyezhetőség érdekében):

Positive emotions=P (pozitív érzelmek): örömet okozó dolgok, mint nyaralások, masszázs, egy jó étel stb...tehát ezek továbbra is fontosak, nem az anyagi javak savazása a célja a cikknek, de vegyük észre, hogy ez csak egy elem az ötből.

Engagement=E (bevonódás): Ez a legtöbb esetben a Csíkszentmihályi Mihály nevével fémjelzett Flow gyakori tapasztalását jelenti. Amikor valaki csúcsteljesítményt nyújt, mert teljesen bele van vonódva a munkájába/időtöltésébe. A flow-ról a jövőben többet is szeretnék beszélni, ezért csak egy korábban elkészült videómat linkelem be. 

A flow gyakran a személyes fejlődés jele, amikor valaki éppen fejleszti a képességeit, vagy nagy előrelépést tapasztal a korlátai feszegetése által (emiatt a stressz mindannyiunk számára fontos, mivel ez a határok tágításának velejárója).

Positive relationships=R (pozitív kapcsolatok): Az ember alapvetően társas lény, a legboldogabb emberek közös jellemzője, hogy sok barátjuk van. Bármennyire is állítja valaki, hogy ő introvertált, az nem mentség arra, hogy valaki antiszociális, mindenkinek meghatározó a többi emberrel való kapcsolatunk.

A pozitív kapcsolatok azok, amik egy új, érdekes nézőpontot nyitnak a világra, olyan emberek ismerete, akik motiválnak, vagy építenek. Egy felmérés alapján rendkívül fontos, hogy milyen "referencia-csoportban" élsz, vagyis milyen emberekhez viszonyítasz: kinek mi a a siker, kinek mi számít sok munkának, kinek mi számít sok pénznek?

Ha olyan emberek között élsz, akik panaszkodnak folyamatosan, akkor csorbulnak a lehetőségeid. Pozitív kapcsolatokkal viszont kitárul a világ.

Meaning=M (jelentőség): Szerintem a legnagyobb probléma a boldogság útjában, hogy sok ember soha nem érzi magát többnek, mint egy nagy gépezet pici fogaskereke, akinek nem számítanak a döntései, és soha nem tesz erőfeszítést valami nagyobb ügy előremozdítására. Pedig erre mindenkiben van igény: ez ad táptalajt a zöldmozgalomnak, a politikai pártoknak, a non-profit szervezeteknek.

Jó példa a jelentőség megtalálásra az életben a jótékonykodás (ami bizonyítottan emeli a boldogságát az embernek), a humanitárius ügyek felkarolása, vagy egyszerűen, ha a munkád által boldogságot okozol másoknak, vagy jobbá teszed mások életét.

Utóbbira egy példa lehet egy pincér, aki kedves a vendégekkel, és az időnként viszonzott gesztusok miatt, és a munkája felé érzett lelkesedés miatt jókedvű lesz-ezért pedig magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt, és több borravalót kap: így valószínűleg jogosan mondhatja azt, hogy megtalálta a munkája jelentőségét. Mindenki jól jár. Ezzel szemben a morcos, muszájból dolgozó pincér egy olyan negatív önerősítő folyamatban van, ami egyre rosszabbá teszi az életét: rossz kedve van-az emberek nem kedvesek vele-gyenge szolgáltatást nyújt-nem kap borravalót-rossz kedve lesz, mert nem élvezi a munkáját, nem fizetik meg, és nem lát kiutat-és indul az egész elölről.

Achievement=A (eredmények): Miközben nagyon sokan mondogatják maguknak, hogy "a siker nem minden", az igazság az, hogy a siker valóban nem minden, de az embernek szüksége van a haladás érzésére. Arra, hogy "ma több vagyok, mint tegnap, és holnap még több leszek". Ezt pedig a magunk elé állított mérföldkövek elérése jelzi-a célok nélküli ember, vagy az az ember, aki nem halad a céljai felé, nehézségeket fog tapasztalni a saját érzéseivel kapcsolatban.

snappa-1447537180.png

Az önfejlesztés elől futhatsz, de el nem bújhatsz. Nem csak gazdagabbá, magabiztosabbá, okosabbá tud tenni, hanem ez a kulcsa a boldogságnak is. Ahogy újra és újra mondom, ez a legfontosabb KÖTELESSÉGE mindenkinek, még akkor is, ha erőfeszítéseket igényel, és nehézségekkel kell szembemenni.

Miközben a mai társadalom iszonyatos sebességgel robog a homlokegyenest ellenkező irányba, mindannyiunknak szüksége van egy parányi józan észre, hogy elgondolkozzunk azon, amit híres pszichológusok tucatjai kutatások alapján állítanak: amit az átlagember csinál, NEM MŰKÖDIK.

Találd meg, hogy mik azok a dolgok, amik téged előrevisznek, és akkor is azokra koncentrálj, ha nehézségekbe ütközöl. A nehézség nem akadály, hanem a lényeg az egészben, mert erősebben emelkedsz ki, és a személyes fejlődés kulcs a boldogsághoz. Ennyivel össze lehetne foglalni (kis túlzással), hogy mit csinálnak a legtöbben rosszul.

A következő cikkben az eu- és distresszről írok, és ezzel a gondolatmenettel folyatjuk;)

Michael Jordan Titka a Sikerhez: a "Motivációs Képek Nézegetése"-Metódus

snappa-1446930522.png

Michael Jordan mutatóujjával jelzi, hogy hol tárolja az összes létező motivációs videót, nem csak a róla készülteket. Vagy mégse?

 

Képzelt interjú Michael Jordannel 

-Kedves Michael, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúra. Mindig is felnéztem rád, és az utóbbi időben sokat olvastam az élettörténetedről. Megosztanád velem kérlek, hogy hogyan sikerült a rengeteg nehézség ellenére, ami ért téged, sikeressé válni ?

-Kedves Ádám, örülök ennek a kérdésnek, mert régóta kerestem a megfelelő médiumot, ahol végre elmagyarázhatom az embereknek, hogy ezen a nehéz időszakon csakis és kizárólag a motivációs képek segítettek előre, illetve egy videó, amiben egy csóka ejtőernyőzött, és megható zene ment a háttérben, miközben valaki egy megafonba üvöltötte, hogy "soha nem szabad feladnod, és motiváltnak kell lenned reggel, délben és este".

-...

Természetesen ez a beszélgetés soha nem fog lejátszódni. 

Egy jó ideje már újra és újra őszinte megdöbbenéssel tapasztalom, hogy olyan emberek like-olják és osztják meg Michael Jordan kudarccal kapcsolatos idézeteit, akik soha semmibe nem vágtak bele, ami egy kicsit is eltért volna a társadalom által diktált legkényelmesebb útiránytól.

Önmegerősítés? Vagy inkább önbecsapás?

snappa-1446930424.png

Bill Gates-t a világ egyik leggazdagabb emberévé és híressé tette a tudat, hogy az Univerzum támogatja őt, és ha erősen gondol rá, akkor magához vonzza a milliárdokat. Vagy mégse?

Mindenki tudja, hogy miért szeret motivációs videókat nézni: mert ad egy érzelmi löketet az embernek.

Sajnos az nem lesz elég.

Három fontos definícióval érdemes helyrerakni ezt:

Motiváció: Amikor van kedved csinálni a feladatot. Nagyon jó ha van, nem arról van szó, hogy a motiváció rossz lenne. De nem építhetsz arra, hogy valamit csak akkor csinálsz, ha kedved van hozzá. Ez olyan, mintha akkor mennél le kondizni, amikor már ki vagy gyúrva. Vagy akkor kezdenél el keményen dolgozni, amikor már nagyon jól megfizetnek.

Akaraterő: A képesség, hogy szembemenj a nehézségekkel és ellenérzésekkel (motiváció hiányában is). Vagyis az előző példát továbbgondolva, keményebben dolgozz, mint amennyit elvárnak és amennyiért megfizetnek, mert ez fog olyan emberré tenni, akit előléptetnek. Ezen kívül pedig lesz RENGETEG  feladat, amiket el kell végezni, de soha nem leszel motivált megcsinálni őket-ilyenkor az akaraterődre kell támaszkodni óhatatlanul.

Fegyelem: Mennyire tükrözik a mindennapi tevékenységeid azt, hogy hova akarsz eljutni? Sokan álmodoznak (motivációs videókat nézegetve), miközben figyelmen kívül hagyják a feladatokat, amik eljuttatnák őket a céljaikhoz.

Erre lehet példa az akaraterő rendszeres használata, de fontos, hogy szokások kialakítására használjuk. Ha egy szokás kialakult, ha egy önmagaddal szembeni elvárás szilárdan megfogalmazódott, akkor onnantól kezdve már nem kerül sok erőfeszítésbe a feladat ismételt kivitelezése. De ha olyan szokásokat alakítasz ki, amik a legkisebb ellenállás felé terelnek, akkor csak becsapod önmagad.

snappa-1446930471.png

Elon Musk a Tesla dollármilliárdos vezérigazgatója szentül hiszi, hogy azért lett sikeres, mert 8 évesen hallott egy nagyon jó idézetet arról, hogy szenvedélyesnek kell lennie az embernek. Vagy mégse?

A motiváció egy érzés, ebből kifolyólag irányíthatatlan és mulandó

A probléma az, hogy a motiváció nem irányítható, egy érzelem, amit csak közvetetten tudunk befolyásolni. Az egész motivációkeresés azt a felvetést erősíti, hogy szükséged van egy bizonyos érzelmi állapotra MIELŐTT belevágnál a feladat megoldásába. Ez könnyen kialakíthat egy függőséget ettől az érzéstől: bizonyítottan rontja az ember teljesítményét, ha ilyet keres.

Amire szükséged van, az a fegyelem, mert miközben az érzéseidre nincs ráhatásod, a cselekvéseidre nagyon is. Sokat halogatsz? Hidd el, nem fog magától megoldódni, sőt ha "motivációra" van szükséged, hogy ne halogass végre, akkor annál inkább egy tehetetlen emberként fogsz gondolni magadra, és az önbecsülésed csökken (ami pedig visszahat a cselekvéseidre is, és beindul egy öngerjesztő, negatív ciklus).
snappa-1446930449.png

Obama az újraválasztást köszönheti a pozitív gondolkodásnak, és az epikus zenére kondizós motivációs videóknak. Vagy mégse?

A fegyelem porrá zúzza a motivációt, ha teljesítményről van szó, és a motivációs videók nézegetése pontosan a nehézségekkel való szembemenés képességét rombolja. 

Úgy értem jó dolog mindig a legkisebb ellenállás felé haladni, csak csodálkozni nem szabad, ha évekkel később továbbra sincs semmi előrelépés (de legalább a bevándorlókon le lehet vezetni a kisebbrendűségi érzéseket).

YouTube videókat nézni könnyű. Éjszakába nyúlóan dolgozni pedig nehéz. Mégis csak az utóbbi jelenti a haladást, és bárki bármennyire is azt mondja, hogy ő nem akar többet az élettől, rendre az derül ki minden motivációval kapcsolatos kutatásból, hogy a haladás az önmegvalósítás felé az egyetlen dolog, ami tartós boldogságot okozhat.

Röviden: a motiváció azt jelenti, hogy próbálod elérni, hogy legyen kedved megcsinálni valamit-ez tök jó dolog, ha már egyébként is belevágtál, nagy pluszt tud jelenteni. De ha csak halogatod a dolgokat, amíg hirtelen fel nem támad a motivációd, akkor egyre inkább egy olyan emberré válsz, aki nem cselekszik csak akkor, ha valami kényelmes. Akkor pedig természetesen motivációd egyedül az internet figyelemmel kísérésére lesz.

Az amatőr arra vár, hogy elmúljon a fáradtság és a félelem, míg a profi tudja, hogy el kell kezdenie dolgoznia ezekkel szemben, hogy idővel maga mögött hagyja őket.

De miről is beszélek? Nemrég beszélgettem erről egy barátommal, akinek szerencsére épp úgy remekül alakulnak a dolgai, mint nekem. Én panaszkodtam, hogy nem értem ezt a viselkedést az emberektől, ő pedig azt mondta, hogy örüljek neki, hogy mások nem hajtanak így, annál kisebb a verseny. Szóval vissza az egész;)

A Hatékony Gondolkodás 5 Alapeleme

Egy remek, rövid, gondolatébresztő könyv, amit ma újraolvastam a The 5 Elements of Effective Thinking, és erről gondoltam, hogy firkantok egy összefoglalót, mert mindenki számára hasznos gondolatok ezek.

Az alapfeltevés, hogy a hatékony gondolkodás jelenti a különbséget, hogy képesek vagyunk-e jobb ötletekkel előállni, új megoldásokat találni, komplikált problémákat megoldani, avagy sem. Nem túl bonyolult gondolat, nem igaz? Mégis ritkán említett téma a mindennapokban, hogy hogyan tudnának hatékonyabban gondolkozni.

Társadalmi szinten is sokan előnyben részesítik a tehetséget, a munka árán elért sikerrel szemben. Az embereket lenyűgözi az, amit ők "soha nem érhetnek el", de ez egy nagyon káros, korlátozó gondolkodásmód.

Einsteinnek, Marie Curie-nek, vagy Shakespeare-nek sem volt gyerekkorában a homlokára tetoválva, hogy "leendő zseni".  Ahhoz, hogy valaki hasonló eredményeket érhessen el, semmi sem fontosabb, mint hogy hatékonyan tudjon gondolkodni.

Ennek az 5 alapelemei a következőek:

snappa-1446992997.png

1, Az alapok mély megértése

Az egész hónap alatt egyre inkább azt a gondolatot akarom bontogatni, amiről ez a pont szól: magolásnál sokkal hasznosabb, ha a központi struktúrája meg van értve a témakörnek, és ahhoz kapcsolódnak a később elsajátított bonyolultabb gondolatok.

A legalapvetőbb ötleteket is meg lehet érteni még magasabb színvonalon: a teniszező a labdát nézi, és egyre jobban meg tudja jósolni a pályáját, a matematikusok a számok működését értik meg különböző környezetekben. Amikor tanárokat kérdeznek, hogy miért megy nehezen a diákoknak például az integrálszámítás, a legtöbbször azt mondják, hogy a probléma az, hogy olyan tudásban van hiányosságuk, amit még 8-9. osztályban kellett (volna) elsajátítani megfelelően. 

Amikor egy problémát nem tudsz megoldani, mindig van egy könnyebb probléma, amit viszont igen-és ez jelentheti az előrelépést. Ha valaki átlátja a "magvát", az adott témának, onnantól kezdve könnyű azt rávonatkoztatni az egyes helyzetekre (deduktív gondolkodás).

tumblr_lir9tjrgpw1qzemfxo1_500.png

Pablo Picasso Bika sorozata több rajzon keresztül jut el az első fotorealisztikus ábrázolástól az alapokat jelentő absztraktig, elbontva a "szükségtelen" elemeket.

Egy módszer a hatékony gondolkodáshoz: Nyiss meg egy üres dokumentumot és írj arról, hogy mi az, amit már tudsz a témakörről-alapfeltevések, példák az elv működésére, gyakori problémák. A legfontosabb, hogy minden külső forrás nélkül, tehát a jelenlegi tudásodra támaszkodva-nézzük hogyan kötöd össze az alapgondolatokat!

snappa-1446933026.png

2, A hibázás hatalma

A Michael Jordan-es Nike reklámok óta mindenki tudja, hogy hibázni milyen jó dolog, de valahogy sokszor mégse akaródzik próbálkozni. Sokszor viszont valaki nem akar butának tűnni, és inkább a látszatot tartja fenn azzal, hogy nem fogalmazza meg a kérdéseit, vagy nem állít maga elé egy megmérettetést, hogy kiderüljön, hogy hol vannak a határai. Például több beszélgetés után, amit olyan emberekkel folytattam, akik vállalkozásba akartak fogni, egyértelműen kijelenthető, hogy a legfontosabb dolog, ami visszatartja őket, hogy mégis hogyan fognak kinézni más szemében, ha nem jön össze...szóval emberünk inkább marad a munkájában, amit nem szeret.

Mindenki fejlődni szeretne, előrelépni az életben, de annak elkerülhetetlen velejárója, hogy első, rossz próbálkozások, és senki nem szeret szembenézni a saját hiányosságaival. 

Például az amerikai alkotmány, ami sok kormányzat számára minta, az is egy 2.0-s verzió, miután az első próbálkozás (Articles of Confederation néven) nem volt működőképes. Hemingway az egyik könyvének az utolsó oldalát 40-szer írta újra, amíg jónak nem érezte.

Egyszerűen valamilyen kezdeti próbálkozást fel kell tudni mutatni, ami alapján ki lehet javítani a hibákat. Én is többször újraírom a cikkeket, mielőtt közzétenném, és az első verzió nem szokott tetszeni. 

Egy módszer a hatékony gondolkodáshoz: Kezdj el vázlatokat kidolgozni! Döntsd el, hogy mi jó, és mi rossz benne? Nagy probléma, hogy sokan soha nem veszik a fáradtságot, hogy leírják, hogy hogyan szeretnék alakítani az életüket, és ahogy észreveszem időnként ennek az az oka, hogy tartanak tőle, hogy rossz irányba indulnának el, hogy elköteleződnek egy rossz irány mellett. És az ettől való félelem miatt pedig egyáltalán nincs terv. Nem lenne jobb felskiccelni valamit, utána azt pontosítani? Dehogynem:) A legtöbb esetben nem fognak működni elsőre a dolgok, és több javítást igényel, de ahhoz bele kell vágni és hibákat elkövetni.

snappa-1446933214.png

3, Kérdések alkotása

Rendkívül hasznos, ha rendelkezünk a képességgel, hogy a meglévő feltételezéseinket kérdésekkel tudjuk kihívások elé állítani, hogy a valóságtartalmukat megítélhessük.

A helyes kérdések épp olyan fontosak, mint a helyes válaszok, hiszen ez teszi lehetővé, hogy mélyebben elmerüljünk a világban, és jobban megértsük, hogy hogyan működünk.

Nem véletlen a tanítás a megértés legjobb módszere. Ha valamit tanítani kell, akkor alapvető kérdések merülnek fel, amik máshogy nem jutnának az eszedbe, például hogy "Mi köti össze ezt a két gondolatot?", "Mik a legalapvetőbb részletek, amikre építkeznie kell a későbbi gondolatoknak vagy feltételezéseknek?".

A társadalmi nyomás miatt sokan inkább nem tesznek fel kérdéseket, akkor se, ha valamit nem tudnak, nehogy butának tűnjenek, és a saját feltételezéseiket sem kérdőjelezik meg, mert az egójuk sértésként gondolna rá.

Egy módszer a hatékony gondolkodáshoz: Kezdj jobb kérdéseken gondolkozni! Ha sokszor ülsz dugóban, vagy hosszú ideig tart az ingázás, ne az legyen a kérdésed, hogy "miért tart ez ennyi ideig?", hanem hogy "mivel adva van, hogy napi 1 órát ezzel kell eltöltenem, hogyan tudom azt az időt hasznosítani?"-és akkor elkezdesz audiokönyveket hallgatni az autóban vagy a buszon.

snappa-1446933359.png

4, Az ötletek alakulása

Egy jó ötlet sokszor egy korábbi ötlet továbbgondolása. Az Ipad nem egy új technológia volt például: már jóval korábban is léteztek táblagépek, de nem olyan formában, hogy az a felhasználók igényeit kielégíthette volna.

A legtöbb regény története inspirálódik egy másikból-erre mondják, hogy nincs új a nap alatt, de tovább lehet gondolni a meglévő cselekményeket, és ezzel sokszor jobb megoldások születnek.

Ha ismerjük egy ötlet evolúcióját, akkor mi is hatékonyabban tudunk gondolkozni. Edison híres volt arról, hogy mások sikertelen próbálkozásainak az utolsó elért eredményénél vette fel a fonalat, hogy megalkosson egy működőképes terméket (így volt ez a villanyizzóval, a fonográffal, és a telefon tökéletesítésével is). 

Túl sokan gondolják azt, hogy egy jó ötlet valami "isteni szikra" hatására csak úgy kipattan a zsenik fejéből, pedig sokszor hónapokon keresztül bajlódnak vele, és fel is adják a próbálkozást, amíg egy másik projekttel kapcsolatban felmerül a korábban befejezetlen ötlet, ami a megoldáshoz vezet.

Egy módszer a hatékony gondolkodáshoz: Gondolj bele, hogy milyen most széles körben elfogadott ötletet fognak nonszensznek tartani az unokáink! 70 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt egy vezeték nélküli telefon, vagy az internet, most pedig meghatározóak a mindennapi életben. Ez alapján elébe lehet vágni a trendeknek.

snappa-1446933571.png

5, Változás

Az ötödik elem a szünet nélküli változás, ami az eddig elemek egyesítése. Úgy mint például fogyásban összetevők az edzés és a megfelelő étkezés, mindeközben képesnek kell lennünk betartani a szabályokat, ami a meta-lecke az egész folyamatban. Pontosan ezzel szokott a probléma lenni.

Miközben annyira sok ember állandóságot, biztosságot akar az életben, igazából nem erre van szükségünk. Ha állandóságot akarsz, egyszerűen képtelenség hatékonyan gondolkozni, bármelyik alapelemre is koncentrálsz, nem fog működni. Az alapok megértéséhez, a hibák elkövetéséhez, a meglévő feltételezéseid megkérdőjelezéséhez és a gondolataid újraértelmezéséhez is el kell szakadni a "biztonságos parttól", és örülni a változásnak.

Sokak számára paradoxnak tűnő módon, a biztonságot egyedül az tudja meghozni az ember életébe, hogy ha sokszor szembenéz a bizonytalansággal, és képessé válik elbírni a változással.

1979-ben Einstein születésének századik évfordulóján az egyik asszisztense mondott beszédet: elmesélte, hogy az állásinterjúján be kellett vallania, hogy nem sokat tud a relativitásról, mire Einstein azt mondta, hogy: "Az nem érdekel, én már eleget tudok a relativitásról".

Egy másik alkalommal hónapok óta dolgoztak egy bizonyos probléma megoldásán. Az asszisztens kapott egy levelet, ami azt taglalta, hogy egy másik fizikus eredményei alapján az általuk fejlesztett módszer soha nem lesz működőképes. Az asszisztens elmondta a rossz híreket Einsteinnek, tudva hogy ezzel hónapok munkája válik értelmetlenné.

Einstein végighallgatta az érvelést, és átlátta az igazát. Következő nap egy teljesen más perspektívából közelítette meg a problémát, és meg is oldotta.

Pont azért számított annyira briliánsnak, mert képes volt változtatni az álláspontját a valóság által diktáltaknak megfelelően, ahelyett hogy a saját ötletét védte volna a végsőkig.

 Konklúzió

Tudunk, és szükséges is hatékonyabban gondolkozni. Ami engem a legjobban megrettent az az, hogy nem bontakoztatom ki az összes lehetőségem az életben, és ezért számomra már a korábbi olvasásoknál is egyértelműek voltak az alapelvek, de közben nap, mint nap látom, hogy sokan benne ragadnak a korábbi hiedelmeik szorításában.

Természetesen én is napról-napra újabb hiedelmeket kérdőjelezek meg, és ezáltal folyamatosan tanulok: ezért olvasok rengeteget, mert nem hiszem, hogy az életet ki lehet egyedül találni (legalábbis tuti, hogy nem éri meg segítség nélkül haladni), és úgy látom, hogy ez a könyv nagyon hasznos "bajtárs" mindenki számára az előrelépésben.

Tegyél magadnak egy szívességet, és olvasd el;)

Scribd.com-n elérhető, és ezzel a linkkel regisztrálva kapsz 2 hónap ingyenes hozzáférést (csak hogy egyértelmű legyen, én semmit nem kapok a linken való regisztrációért cserébe, egyszerűen egy nagyszerű szolgáltatásnak tartom a Scribd-et-a regisztrációhoz bankkártya, vagy Paypal számla szükséges, de úgyse lesz sohase jobban elköltött pénzed, mint amit önfejlesztésre fordítasz).

 

(Kis update, hogy a hónapban eddig elolvastam:

Steven Kotler: The Rise of Superman

Bernardt Corey: How We Learn

Tréfál Feyneman úr? ennek az utolsó 100 oldala kb

Malcolm Gladwell: Blink

+ezt a 5 Elements of Effective Thinking könyvet

Illetve a Thinking Fast and Slow-ból kb 70 oldalt)

Hogyan jegyezd meg egy összekevert pakli sorrendjét?

2500 évvel ezelőtt egy Simonides nevű görög költő által ismerhettük meg először a "memória művészetét".

Ez az az eszköz, amivel az ókorban olyan szónokok tudták fejben tartani a több órás beszédeiket, mint például Ciceró, és a középkorban papoknak és szerzeteseknek tette lehetővé, hogy imákat és ceremóniákat tudjanak bármikor felidézni teljes hosszában, és ez tette lehetővé állítólag Themisztoklésznek, az athéni államférfinak, hogy mind a 20 000 athéni nevét megjegyezze.

Emlékek, kiszervezve

Ma nagyon máshogy használjuk a memóriánkat, mint annak idején: a könyvnyomtatás, az írástudás elterjedése, a számítógépek, a telefonok mind-mind lehetővé teszik, hogy "kihelyezzük" az emlékeinket, és a tudásunk egy részét. Ez természetesen fantasztikus, hiszen sokkal több tudáshoz férhetünk hozzá, amit mások alkottak meg.

De azon az áron, hogy közben a memóriánkat jelentősen kevesebbet használjuk, és ugyanúgy, mint egy izom, visszafejlődhet a használat hiányától.

Ebben a cikkben a legelterjedtebb mnemónikus (emlékezést segítő) eszköz "hogyan"-jairól írok, az alapján amennyi rálátásom jelenleg van a dolgokra.

A módszert az "utazás metódus"-nak is hívják, de a legjellemzőbb (és szerintem legszebb és legtalálóbb) elnevezés a "memóriapalota".

memory-palace-1846.jpg Bevásárlólista memorizálása

Tegyük fel, hogy egy bevásárlólistát akarunk megjegyezni! Egy képzeletbeli utat fogunk bejárni, ami a ház bejáratánál indul, ahol a legtöbb időt töltöttük az életünkben, mert azt ismerjük legjobban. Bizonyára te is könnyen fel tudod idézni.

Ahogy végigjárod a szobákat minden egyes cikket, amit szeretnél megjegyezni "leteszel" egy bizonyos helyre a lakáson/házon/barlangon belül-amikor fel akarod idézni, egyszerűen újra végigjárod körbe a lakást és "felveszed", amit letettél. 

Mivel az agy nagyon kapós a vicces és szexualitással kapcsolatos képekre, ezért érdemes beindítani a piszkos fantáziát, és "összemosni" a tárgyat valamilyen nagyon abszurd helyzettel. Ez az őrölt borssal például úgy történhet meg, hogy előveszel egy vonzó ellenkező nemű valakit (hozzá kell szoknom, hogy most már kétnemű közönségnek írok), akit leültetsz a konyhába, és őrült borsot szippantgat az orrába, és prüszköl. Utána mész tovább ahhoz, akit a fürdőszobában tettél le, ésatöbbi.

Ez egy nagyon alapvető megjelenése a technikának, ami arra épít, hogy az agyunkban sokkal több lehetőség van, mint amennyit erőfeszítés nélkül elérünk. Számítások ezreit végezzük tudattalanul, amikor kezet nyújtunk valakinek, de mégis megy intuitívan. 

Azáltal, hogy szagokat, érzéseket, térbeli helyzetet, vizuális jeleket (ez utóbbi kettő a legfontosabb), szexuális vagy vicces töltetet társítunk egy szóhoz, vagy mondathoz, vagy bevásárlólista cikkhez, úgy jobban megragad az elménkben.

A fotografikus memória is egy mítosz, klinikai feljegyzésekben egyetlen olyan esetről van szó, aki valóban fotografikus memóriával rendelkezhetett-ő viszont egy szinesztéziának nevezett rendellenességgel bírt, amikor is valakinek összemosódnak az érzékszervei. Például színe van a hangoknak, és az embereknek erős hangulata.

Az biztos, hogy ahogy az agy általában rendezi az információkat, képtelenség csak úgy keresgélni az emlékek között-szükség van arra, hogy a fejünkben lévő információs hálózaton belül valahogy rá tudjunk asszociálni-teáht minél több érzékszervi és tudásbeli asszociációra van szükségünk.

srep14719-f2.jpg

A Mágikus Hetes Szám, plusz-mínusz kettő

Az egyik legtöbbet idézett pszichológiai tanulmány az "A Mágikus Hetes Szám, plusz-mínusz kettő" címet viseli, ami szerint egyszerre 7 (+vagy- 2) gondolatot tudunk egyszerre a rövid távú memóriánkban tartani. Az önmagában egy borzasztóan érdekes kérdés, hogy valami hogyan kerül át a rövid távú memóriából a hosszú távúba (elsősorban azért, mert a munkamemória, ami elengedhetetlen a tanuláshoz, ebben komoly szerepet játszik)-egyszer vissza is térünk majd rá.

De a lényeg, hogy általában úgy próbálunk egy bevásárlólistára emlékezni, hogy a belső monológunkban ismételgetjük. Így nem fog megmaradni, amint jön új infó a munkamemóriába, el fog tűnni. 

Ezért akarjuk az agy többi részét is bevonni az emlékezésbe: különösen a térbeli érzékeléssel kapcsolatos részt, és erre kell a memóriapalota.Az FMRI vizsgálattal végig lehet nézni a folyamatot, ami lejátszódik az ember fejében memorizálás és emlékezés közben: amikor átlagos embereket hasonlítottak össze memóriabajnokokkal, azt vették észre, hogy teljesen más részét használták az emlékezésre.

Az átlagos emberek a rövid távú memóriájukat, míg a memóriabajnokok az agyuk térbeli érzékeléssel és navigációval foglalkozó részét tették munkába.

fmri_scan_during_working_memory_tasks.jpg

Hogy néz ki ez egy pakli kártyával? 

Először is kell 52 hely, utána 52 ember.

Ahogy a házat körbejárod mindig kell egy állandó útvonal (ez általában többé-kevésbé egyértelmű kell, hogy legyen), és kiválasztani olyan helyeket, mint a bejártati aj, kabátakasztó, kuka, sütő belseje stb...). Az érdekes az, hogy 52 helyet nem tűnik könnyűnek megjegyezni, de ahogy járod be az utat, szinte világítanak.

Ezután minden egyes kártyát azonosítunk egy személlyel, a következő szabályok szerint:

-szív: kedvelhető emberek

-káró: gazdag emberek

-treff: őrült/nehéz emberek

-pikk: szórakoztató/abszurd emberek

Ezután a színeken belüli kártyák: (páratlan férfi, páros mindig nő, és az adott színen belüli karakterisztikával rendelkező embert kell választani)

Ász: Sportoló

Kettes: Sportolónő

Hármas: Filmsztár

Négyes: Női filmsztár

Ötös: Ellentmondásos férfi

Hatos: Ellentmondásos nők

Hetes: Jó külsejű férfiak

Nyolcas: Jó külsejű nők

Kilences:Híres, hatalommal bíró férfiak

Tízes: Híres, hatalommal bíró nők

Bubi: Agglegények

Dáma: Egy páron belül a nő

Király: Egy páron belül a férfi

Mindegyikhez ki kell találni egy személyt/karaktert, akire illenek a jellemzők (érdemes egy táblázatot gyártani hozzá), ami egyébként nekem kínszenvedés volt, most sajnálom, hogy nem szoktam foglalkozni a celebecskékkel, mert természetesen olyan embert, akit ismerek nem akarok rendszeresen idióta/szexi helyzetekben elképzelni, Palvin Barbit viszont szívesen vizualizálom a mosógépbe (búvárruhában).

Tehát miután megvannak az emberek, amik a kártyákhoz kapcsolódnak, megkeverjük a paklit, és a megjegyzés folyamán "letesszük" őket a szobákban, a helyzettől függő, abszurd helyzetekben. Egyesek szerint emiatt a memória ezen formája igazából kreativitás kérdése-aki el tudja képzelni ezeket a szituációkat, annak bele is ég az elméjébe egy időre.

És egyben ez még csak nagyon a belépőszint-van aki 40 másodperc alatt jegyzi meg a pakli sorrendjét, vagy a pi 50 000 számjegyét biflázza be.

 

süti beállítások módosítása