Korábban már megosztottam a kétségeim a motivációs videókról. Hozzá kell tennem, hogy remek pillanatokat szerez, amikor elképzelek magamban valakit, ahogy nézi ezt a videót, és mormolja magában, hogy "igen, hinnem kell...".

Van egy ága az önfejlesztésnek, amit én csak "szivárványszín lepkefing"-önfejlesztésnek hívok. Szép, színes, szagos, sok közhely van benne, amivel nehéz nem egyetérteni, és nagyszerű virágnyelven keresztül megfogalmazva felvázolja a csodálatos jövőképet, ahol mindenki az ember vállát veregeti, miközben az illető mellét dagasztja a büszkeség.

Csak 2 perccel később az egész szívmelengető érzés elillan, és nem változott semmi.

Sőt holnap se fog. 

És azután se.

Úgy értem soha.

Hacsak nem történik cselekvés, nem fog változni természetesen semmi, márpedig ahogy a linkelt cikkben írom, az ilyen tanácsoktól egyre VALÓSZÍNŰTLENEBBÉ válik, hogy valaki elkezd cselekedni. Egyszerűen, ha azt csinálod, amit mindenki más, akkor nem is számíthatsz jobb eredményekre. 

Talán észrevetted, hogy az ilyen motivációs videóknak nagyobb nézettsége van, mint azoknak a videóknak, amiket a világ legjobb szakértői tesznek fel a saját szakterületükről. A miértekről inkább ne is beszéljünk...

Ha csak egy YouTube videót nézel meg, akkor én javaslom, hogy ez legyen.

Különösen érdemes kiemelni egy gondolatot: 

Esett már szó arról, hogy hogyan tudsz borzasztóan rövid idő alatt sok könyvet elolvasni (információ szerzése-ennek a keretein belül elolvastam 30 könyvet, 20 nap alatt).

Előző hónapban minden a tanulás körül forgott, hogy hogyan kódolja az agyunk ezt az információt (kódolás-itt megtanultam memorizálni 2 pakli összekevert kártya sorrendjét, és készítettem egy tréninget a gyorsított tanulásról, illetve elkezdtem 2 területen bontogatni a szárnyaimat).

Ez a hónap viszont az eddigi "vetés"-ek eredményeinek a learatásáról szól, de ehhez előtte még szükség van a legfontosabb komponensre: a fegyelemre, az összes készség vázát alkotó szokásokra, amelyek végső formát adnak az egész folyamatnak.

Ebben a hónapban minden a szokásformálásról szól.

Aztán ki tudja? Lehet én is csinálok egy motivációs videót. 

A legtöbb ember retteg a cselekvéstől, és ezért halogat. Mert ha valaki belevág, akkor már benne van a pakliban a kudarc lehetősége, és biztos vagyok benne, hogy ahogy nekem is, neked is bizonyára van, aki egy kudarc esetén azonnal ugrana azt mantrázni, hogy "ugye én megmondtam".

Amiről ebben a hónapban beszélni fogok, arra sokan "produktivitás"-ként hivatkoznak. Én úgy mondanám, hogy hogyan lehet szembemenni a negatív ellenérzésekkel (akaraterő), és olyan szokásokat kialakítani, amelyek lépésről-lépésre kialakítják a számodra ideális életstílust (erre én önfegyelemként hivatkozom, tehát 2 külön fogalomként kezelem ezeket).

Tehát erről a témáról készülnek majd cikkek (pár mellékággal), és hónap végén remélhetőleg lesz ezeknek az erőfeszítéseknek egy látványos, prezentálható eredményük (habár gondolom a "beavatottak" már most is látják, hogy milyen szerepet töltenek be az érzelmi intelligenciához kapcsolódó készségek az önfejlesztésben).

3 fő irányvonala lesz a szokásoknak, amire koncentrálni fogok (egész egyszerűen azért, mert önmagában csak egyre úgy sincs értelme).

-"Megtanulok" norvégul

-"Megtanulok" zongorázni

-Ezek mellett pedig elolvasok legalább 15 könyvet, és írok legalább 15 cikket (ez már beleszámít, jó?!?)

Nyelvtanulás

Páran tudják, hogy a családom Norvégiában lakik, és én is augusztus-szeptemberben hosszabb időt töltöttem kinn. Egyben pedig jövőre szeretnék nemzetközi piacra lépni, és ehhez egy remek ugródeszka Norvégia, amihez viszont tudnom kell a nyelvet-az új nyelvek elsajátítása pedig úgyis nagyon birizgálja az elmémet egy ideje, úgyhogy ideje volt belevágni.

Egy pár napja járok intenzív nyelvtanfolyamra, hangoskönyvben a Pimsleur norvég kiadását hallgatom, beruháztam a Kreatív Nyelvtanulás norvég kiadására, és most összességében tanulok, mint a kisangyal. 

A terv, hogy 2 hónap alatt összehozzak egy középfokú nyelvvizsgát, ami mivel egy facövek egyszerű nyelvről van szó, és szerencsére mostanában valahogy nagyon könnyen megragadnak a fejemben az új infók, nekem egy reális tervnek ígérkezik egyelőre. Meglátjuk, hogy egy hónap alatt meddig jutok, de amit szeretnék prezentálni a hónap végére, az a cikkeimnek a norvégra fordított verziója (a helyességét pedig magántanárral fogom ellenőriztetni).

Az elmúlt hónapban a tanulással foglalkoztam, és magára a nyelvtanulásra is van már több kiépített szisztéma, például a fenti videóban szereplő Benny Lewis által is (Fluent in 3 months), vagy Gabriel Wyner Fluent Forever rendszere.

Ezen kívül minden technikát bedobok az Öt év - Öt nyelv blogról (nagyon javaslom ezt a blogot, kevesen gyártanak ilyen klassz tartalmat): EZ a cikk remek alapokat nyújtott ahhoz, hogy hogyan bonyolítom le a hónapot.

Zongorázás

Ahogy az előző cikkben írtam, elkezdtem zongorázni, és a néhai *nyázás ellenére nagyon élvezem.

Időnként észreveszem, hogy az agyam már tudja, hogy mit kell tenni, csak nekem kéne kilépni a képből, és hagyni dolgozni, előtérbe kellene hozni a kis tudatalattit (trusting mindset, akinek valamit mond ez).

A Playground Sessions segítségével tanulok, aminek az utolsó anyaga (van Rookie-Intermediate-Advanced training) Beyonce Halo számának az eljátszása, aminek a betanítása az alábbi módon néz ki.

Természetesen ettől még merőben messze vagyok, de a hónap végéig sok minden fog történni, én pedig nagyon élvezem feszegetni a határaim;).

Ez egyértelműen nehezebb lesz, mint a norvég, egyszerűen azért, mert nincs akkora motivációm megtanulni, mint a nyelvet. Tehát egy kicsit úgy állok hozzá, hogy "nice-to-have" (jó ha van) jellegű a dolog.

Ezek mellett természetesen továbbra is viszek 2 vállalkozást, a Tacit Pro-ra is készülnek új anyagok, illetve előző hónapban egy "pilot" jelleggel elindult egy csoportos coaching-program is. Itt elbújtatom, hogy továbbá kitűztem egy kondis célt is, de arról maximum később írok csak.

Miért?

Sok kérdést kaptam annak idején, hogy miért nem "Siker"-valaminek hívom az oldalamat ("Sikerbánya", "Sikermilliók sikeresen!", "Sikerszteroid", "Sikerbomba") miért választok egy olyan címet, amiről senki sem tudja, hogy micsoda. Egyszerű: nem akartam azokkal foglalkozni, akiket az vonz be, hogy ők a "sikerről" tanulnak majd egy oldalon.

A tacit tudások a "rejtett" tudások, amiket el kell sajátítani (és az "explicit" tudásokkal ellentétben nem lehet csak úgy szóban átadni őket-patronálgatni lehet az embert, mentorálni, tanácsot adni, coacholni stb..., de jelentős felelősség marad a másik félen), és a legtöbbször az érzelmi intelligenciához kapcsolódnak.

Az emberek nem azért nem produktívak, mert nem ismerik a legjobb produktivitási tippeket-azért halogatnak, és azért dolgoznak alacsony hatékonysággal, mert képtelenek fókuszálni, képtelenek szembemenni a negatív ellenérzésekkel (bővebben erről az eustresszel kapcsolatos cikkben írtam). Tehát ha jobb érzelmi intelligenciánk van, azáltal többet ki tudunk hozni az életünkből.

És akkor mindez nem lesz megerőltető. Komolyan mondom, általában napi 12-14 órán át hajtom magam, de nem érzem fárasztónak.

A Tacit-tal mindig is az volt a célom, hogy láthatóvá tegyem azt, amivel mindenki tisztában van: hogy az életben sokkal több van, mint amit a legtöbben kiaknáznak, de kemény munka árán felszínre lehet hozni azt a sok mindent, ami sajnos sokaknak a szürke hétköznapok sodrásában "rejtett" marad.

Úgy értem mindenki tudja, hogy az életben valami többet kell keresnünk. Mindenkinek az ismerősei 66-szor megosztották már a "Nézd Meg Mit Bántak Meg a Halálos Ágyukon az Idős Emberek" jellegű írásokat, és megy a hümmögés, hogy "milyen igaz, milyen igaz". 

És kevés embernél látni, hogy elébe próbálna vágni ezeknek a megbánásoknak, de mivel ezt az oldalt olvasod, ezért fokozott a valószínűsége szerencsére, hogy te így vagy ezzel;). PACSI!

Szóval munkára fel!