Be kell, hogy valljak egy súlyos hibát, amit elkövettem, amikor belevágtam a norvég nyelv elsajátításába:
Elmentem egy nyelviskolába.
Aztán kiderült, hogy az intenzív nyelvtanfolyam lényegében egy harmadikosoknak írt nyelvkönyv első 60 oldalát fogja felölelni, és szembesülnöm kellett vele, hogy ez a módszer NAGYON nem hatékony.
Nem azt mondom, hogy a nyelviskolai nyelvtanulás nem működik, csak azt, hogy olcsóbban és gyorsabban lehet haladni, ha valaki saját felelősséget vállal a haladásáért a tanulásban, mivel én úgy látom, hogy óriási üzletről van szó, és senkinek sem érdeke, hogy a diákok gyorsan megtanuljanak bármilyen nyelvet.
Pláne ha a tanulók sokszor csak muszájból vannak ott (mert kell a nyelvvizsga), nem önszántukból, tanulási vágyból.
Nekem ez a tanfolyam szerencsére csak egy mellékes terv volt, mert megvolt a magam felépített szisztémája, amit a gyors nyelvtanulásról szóló könyvekből, cikkekből szedtem össze (illetve az elmúlt hónapot a tanulásról szóló kutatással töltöttem, ez abszolút jól kiegészíti azt, amit most a nyelvtanulással kapcsolatban elsajátítottam).
A probléma adott: a hagyományos megoldás időben és pénzben drága, energia szempontjából pedig nagyon alacsony hatékonyságú: rövidebb idő alatt, felelősségvállalással, magántanárral és önképzéssel nagyságrendekkel gyorsabban lehet haladni.
Ezt nem én mondom, hanem Benny Lewis, aki a Fluent in 3 Months nevű blogot vezeti, és könyvet is írt hasonló címmel. A lent található infók részben az ő anyagaiból származnak, részben pedig Kőrösi Bálinttól, aki a kiváló Öt év-öt nyelv blogot csinálja, mindkettő remek forrás.
Ezeket egészítettem ki azokkal, hogy én hogyan használom ezeket a tanácsokat, és egybevetettem az előző hónapban megszerzett tudásommal a gyors és hatékony tanulásról (szóval lesz némi tudományos maszlag, de azt külön kiemeltem, hogy át lehessen ugorni, ha nem érdekel).
Vágjunk bele!
Első dolgok először
Miből áll egy nyelv? Elsőre rá lehet vágni, hogy szókincsből és nyelvtanból (ok, ez persze egy kis túlegyszerűsítés így), illetve a kiejtéssel kapcsolatos szabályokból és ehhez jön még hozzá pár nyelvnél az írásjelek elsajátítása.
Én úgy kezdtem, hogy az első délutánt rászántam a kiejtési szabályokra (amik norvég nyelven ki vannak gyűjtve, de szerintem minden nyelvkönyvben akad ilyen), és onnantól kezdve nagy segítség volt, hogy nem akadtam meg a mondanivalómban, hogy "azt az A-betűt, most á-nak, vagy a-nak ejtik?".
Ilyen dolgok terhelik ugyanis az ember agyát, amikor megszólalni próbál-érdemes félreállítani az útból rögtön az elején.
Ezután beírtam Google-be, hogy "easiest ways to learn norwegian". Túl egyszerűnek tűnik? Rengeteg nyelvspecifikus hasznos tippet találtam... (például EZT a posztot, de biztos vagyok benne, hogy más nyelvekhez is akadnak hasonló források)
Megtudtam például, hogy nagyrészt felesleges aggódni azon, amire a nyelvtanfolyamon nagyon sok figyelmet fordítottak, a főnevek nemére. Minden egyes főnév úgy került fel a táblára, hogy rögtön a nemét is meg kellett volna tanulni (mondanom sem kell, hogy mindenki össze-vissza tippelt, amikor ezt a tudást használni kellett volna).
Kövesd a blogot Facebook-on!
Viszont hétköznapi nyelvben a "common" (hím+nőnem) nemben egybevonják a dolgokat, és bár elég sok semleges nemű főnév van (25%), így már rögtön lényegesen egyszerűbb a dolog, hogy ei/en/et helyett csak en/et-el közül kell tudni dönteni.
(Én egyébként úgy oldottam meg ezt, hogy amikor példamondatokat fordítottam, akkor ha valamiről nem tudtam, hogy biztosan semleges nemű, akkor megformáltam nagy lendülettel az egészet common nemben, és vagy helyes lett, vagy második körben kijavítottam. Így sokkal jobban megmarad, ha előbb megpróbálod és maximum elszúrod, mint ha folyamatosan a 100%-ig helyes megoldásra mennél rá (ennek a hátteréről később a cikkben írok).)
Mindennek a célja az volt, hogy beszéd közben, mondatok formálásánál minél több figyelmem maradjon a nyelvtani szabályok működésére, hogy mintákat találjak a mondatok között. Biztos vagyok benne, hogy sokan azért tapasztalnak nehézségeket, mert a figyelmük jelentős részét lekötik az ilyen jellegű dolgokm miközben arra az agykapacitásra szükség lenne.
Tanulni felülről lefelé (Szétbontás)
Nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy semmi értelme magyarul tanulni norvégot. A mondatszerkezetek, a szabályok is sokkal jobban hasonlítanak az angolra (sőt, kb ugyanazok a szabályok érvényesek).
A másik dolog, amit azonnal máshogy kezdtem el csinálni, az a nyelvtan feldolgozása volt.
Kerestem egy nyelvtani összefoglalót (biztos vagyok benne, hogy mindegyik nyelvhez elérhető ilyen leírás), és elkezdtem szétbontani a saját meglátásaim szerint, illetve összefüggéseket kerestem, viszonylag gyorsan akadt több is.
A legtöbb oktatási intézményben inkrementálisan oktatnak, tehát egyenként leoktatják és begyakoroltatják a szabályokat ("Ma a múlt időt fogjuk venni!"), amikből egyszer majd összeáll a nyelvtan. Ehelyett érdemesebb átnézni az egész nyelvtant, és miután van egy felszínes áttekintés azután tökéletesítgetni annak a részterületeit. Ez lenne az iteratív hozzáállás, a kezdeti vázlat után az tisztul le a többi iteráció során.
Én készítettem egy mind-mapet a részes/birtokos/tárgy eset/igeidők/szórend/mondatszerkezet stb... szabályokból példákkal, illetve felhasználtam 12+1 példamondatot, ami a legtöbb alapvető nyelvtani szabályt tartalmazza, tehát ha valaki ezeket tudja, akkor van egy jó rálátása egy adott nyelv nyelvtanára.
Így talán nem is olyan rémisztő már egy teljesen új nyelv, igaz? Kifilézve, kiterítve, megfigyelés alatt tartva.
A lényeg, hogy nem az van a fejedben, hogy "ki tudja, hogy mi van a tankönyv maradék 200 oldalán", hanem pontosan tudod, hogy miből áll a teljes nyelvtan.
A memóriád asszociációkból áll
Azért nézzük át először a teljes nyelvtant, hogy lássuk a teljes képet, aminek a részeit tanulmányozzuk majd, tehát így felismerjük, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző szabályok és infók. Ez kezdetben nehezebbé, közép- és hosszútávon viszont sokkal egyszerűbbé teszi a dolgunkat.
A memóriánk ugyanis asszociációkból áll: nagyon nehéz dolgod lesz "vákuumban", összefüggések nélkül elsajátítani egy információt. Lényegében egy hálózatot építünk ezzel, és sokkal jobb látni a nagyobb képet, utána tisztázni a részleteket, mint részletekből felépíteni a teljes képet (tehát felülről lefelé gondolkozunk, alulról felfelé helyett).
Ha szavakat próbálsz megtanulni a hagyományos szótárfüzetből, akkor csak száraz információt próbálsz bemagolni. A lentebb említett Memrise és Anki is arra épít, hogy egy képet társít a szóhoz-a képi memóriánk pedig sokkal jobb, mint az adatok megjegyzésére való képességünk, egy száraz, jelentőség nélküli adat (mondjuk egy bejegyzés a szótárfüzetedben) nem fog megmaradni a fejünkben, csak azért, mert " az tök jó lenne".
Az agyunk nem így működik, az agyunk takarékos az erőforrásaival. Ha minden megmaradna az emlékezetedben, ahhoz 14 órát kéne aludnod, és 8000 kalóriát enni...(ezek most totál légből kapott számok
Ezt helyettesíthetjük a megfelelő technikákkal, amiknek a segítéségével én annak idején megtanultam például megjegyezni 2 pakli összekevert kártyának a sorrendjét, és most idegen szavak tanulására használom.
A leggyakoribb 2000 szó
Egy a spanyol nyelvről készült tanulmány szerint a leggyakoribb 1000 szó ismerete lehetővé teszi, hogy megértsd a beszélt nyelv 87,8%-át. Az orosz nyelvben egy polyglot fórumon talált infók szerint az 524 leggyakoribb szó ismerete lehetővé teszi a nyelv 60%-ának megértését.
Haszontalan szavak helyett érdemes a legfontosabbakra koncentrálni: én a nyelviskolai tanfolyamon kaptam 2 oldalnyi szót foglalkozások, és különböző nemzetiségek norvég neveivel, amik közül biztos vagyok, hogy egyiket sem kell használnom gyakran. Vagyis óriási pazarlás próbálni ezeket bemagolni (most komolyan magyarul mennyiszer használod a "pék" szót?), pláne ha ki vannak gyűjtve a leggyakrabban használt szavak máshol.
Erre két lehetőség a MemRise és az Anki (én a MemRise-t használom).
Ez a két szoftver azért jó, mert "mémekben" tartalmazzák a szavakat, tehát lehetővé teszik azt, hogy a jelentőségét is felismerd a szónak, nem csak egy papírlapon felsorolt száraz infók közül az egyik legyen (és mint azt már tudjuk a memóriánk asszociációkból áll).
Amit jelenleg még szintén gyűrök, az a Babbel norvég kurzusa, ami egyelőre nagyon klassznak tűnik, s ingázás közben is lehet követni mobilapp-en keresztül.
Ha már ismersz 1000 szót, van pár megoldásod élő helyzetekre, elsajátítottál néhány gyakori frázist, és valamelyest érted a nyelvtant, akkor már van egy nagyon jó alapod: mindez szerintem maximum pár hét alatt elsajátítható, és annál gyorsabban tudsz haladni a későbbiekben.
Mi van a nyelvvizsgában?
Előfordult már veled, hogy tanultál egy tesztre, TÉNYLEG elolvastad sokszor az anyagot, azt hitted meg is tanultad, de aztán végül mégis megbuktál?
Képzelj el egy számítógépet, amin van rengeteg fájl. De egyszer csak eltűnnek a fájlnevek. Hé, az adatok ott vannak, csak fogalmad sincs, hogy melyik infó melyik fájlban van. Ez történik, amikor csak magolsz, könnyen előfordulhat, hogy a vizsgakérdésre tudod hogy tanultad már valamikor a választ, de nem ugrik be a pontos megoldás az adott helyzetben.
Utána később, a stressztől mentesen már bevillann, vagy valamilyen teljesen más dologról eszedbe jut.
Ha több asszociáció alakult ki, akkor könnyebben kereshetővé válik a tudásanyag, ugyanúgy mint a Google-nél: ugye a Google is azt a keresési találatot emeli ki előre, azt teszi legkönnyebben hozzáférhetővé, amire a legtöbb releváns oldal hivatkozik. A fejünkön belül is vannak hivatkozások, amiket viszont "táplálgatnunk" kell.
Mivel nyelvvizsgázni szeretnék 2, max 3 hónap múlva (a norvég egy kifejezetten egyszerű nyelv, én pedig "elég" gyorsan tanulok), ezért érdemes tudni, hogy mi van a vizsgán, mert onnantól kezdve az új információkat rögtön azokba a "mappákba" sorolhatom be fejben, ami egy adott feladatnál hasznos lehet.
Típusfeladatok, mintavizsgák minden csak pár Google-keresésnyire van: "X language exam sample test" stb...
Magabiztosság és célok
Az egyik első (de nem utolsó) dolog Benny Lewis ötleteiben, ami homlokegyenest szembemegy a hagyományos megközelítéssel a "beszélj az első naptól kezdve" gondolata.
Ez lényegében azt jelenti, hogy előbb elkövetsz egy csomó hibát, aztán utólag toldozgatod össze ahelyett, hogy hónapokon keresztül nyelvtant bifláznál.
Természetesen a legtöbben azért nem csinálják ezt, mert nincs meg a magabiztosságuk, így inkább csak a tanár által diktál naaaagyon kényelmes tempóban haladgatnak.
Kövesd a blogot Facebook-on!
A "beszéd az első naptól kezdve" sok kompromisszummal jár: lehet valamit el kell mutogatni, de akkor legalább utólag össze tudod kapcsolni az adott szót azzal az emlékkel, hogy "amikor mutogattam azt a kortyolásokat, és utána kiderült, hogy az inni úgy van, hogy drikke". Ez valószínűleg megmarad onnantól.
Szóval le kell mondani a 100%-os megoldásokról, de cserébe milliószor gyorsabb, ebből kifolyólag motiválóbb a haladás, és amikor már kétszer rosszul használtál egy szót, sokkal könnyebb lesz megjegyezni a kijavított verziót.
A magabiztosság egy olyan dolog, amiről véletlen tudok egyet s mást (éveken keresztül segítettem szociális félelmeken túllendülni embereknek), és a gond mindig az, hogy az ember összezavarja magát. "Most hülyeséget mondtam? Lehet ostobának tart azért, mert nem mondtam tökéletesen? Vajon az ő nyelvén úgy hangozom, mint Fekete Pákó magyarul?".
A lényeg az, hogy ha szinte lefő az agyad a megerőltetéstől, mert annyira próbálsz értelmes mondatokat alkotni már a kezdetben is, akkor az olyan, mint egy kondiedzés az agyad nyelvekkel foglalkozó központjának. Nagy megerőltetésről van szó, de kifizetődik, én is már ezen a héten elkezdek anyanyelvi beszélőkkel Skype-olni.
Példák frázisokra, amiket én kiválasztottam
Összeszedtem nagyjából, hogy mik azok a szavak és frázisok, amikre én koncentráltam
Cognates
Rengeteg szó van (különösen az európai nyelvekben), amelyek a legtöbb nyelvben ugyanolyan, vagy nagyon hasonló szótővel rendelkeznek. Ezeket angolul cognates-nek hívják. Ezeket pedig fel lehet használni más szavak helyettesítésére, vagyis már az első nap is ismersz több száz szót az adott nyelvből, így ha kicsit körülményesebben is, de ki tudod fejezni magad.
Frázisok
Millió plusz egy olyan anyag van, ami arra épül, hogy olyan mondatokat szed össze, amelyek egy képzelt beszélgetésben jól jöhetnek. Turista vásárol, turista útbaigazítást kér, turista bemutatkozik...
Ezek minden egyes tankönyvnek, tananyagnak a gerincét képezik, és ez így jó.
De ezen kívül hasznos lehet elsajátítani hétköznapi kifejezéseket, amelyek nagyon sok különböző nyelvtani környezetben fordulhatnak elő.
A frázisok előnye, hogy pontosan tudjuk, hogy milyen kontextusban lehetnek hasznosak, és egyben példaként is szolgálnak a nyelvtani szabályokra.
Angol nyelvből 1000 hasznos frázis
Conversation connectors
A "conversation connector"-ok olyan frázisok, amik időt nyernek neked, amíg kitalálod, hogy pontosan hogyan kellene megfogalmazni, amit mondani akarsz. Például feltesznek egy kérdést, és megértően hümmögve azt mondod, hogy "Hmmm, ez egy érdekes kérdés, lássuk csak...", és közben vadul pörögnek a fogaskerekek a fejedben. Ezek olyan dolgok, amik ráadásul színesítik a beszélgetést, tehát nem "Milyen az étel?" "Jó." jellegű beszélgetéseid lesznek.
További példák:
-"Meg kell, hogy valljam..."/"Az igazat megvallva..."
-"Eddig még nem igazán gondolkoztam ezen, de... most, hogy elképzelem, a személyes véleményem az, hogy..."
-"Hadd tegyem fel neked ugyanezt a kérdést, amit az előbb kérdeztél:..."
-"Köszönöm kérdésed..."
-"100%-ig egyetértek! ..."
-"Ahogy azt már tudod..."/"Magunk közt szólva..."
Ezeket szintén érdemes kigyűjteni egy külön papírra, vagy mindmap-et készíteni belőlük.
Hibamentesítés
Hogyan tudunk a leggyorsabban haladni? Ha a lépések egymásra épülnek, megfelelő sorrendbe vannak állítva, és ezáltal folyamatos sikerélményt nyújtanak egy használható tudás formájában.
Egy vákuumban szavakat magolni nincs értelme. Viszont ha gyakran használt frázisokat nézel, amelyekről pontosan tudod, hogy milyen beszédhelyzetben lehet hasznos, és abból "veszed ki" a különböző szavakat, és találsz bennük példát a nyelvtani szabályokra-ez már egy működőképes dolog.
Egy idő után viszont óhatatlanul magolásba fordulna a dolog. Ilyenkor érdemes elkezdni minél több információt fogyasztani az adott nyelven, és elkezdeni anyanyelvi beszélőkkel folytatni párbeszédeket, hogy kiderüljenek a hibák, amiket óhatatlanul elkövetsz.
Az input módszer
Az input módszer lényege, hogy rengeteg anyagot hallgatsz/olvasol/nézel az adott nyelven (bővebb leírás az otevotnyelv.com-on)
Minden nyelven vannak angol felirattal elérhető sorozatok, nézhetsz TED-talkokat az adott nyelv feliratával, ha az angol már megy, olvashatsz online bulvármagazinokat (én például találtam 2 norvég oldalt, amelyek kifejezetten "lettnorsk", könnyű norvég nyelven íródnak, azokat olvasom: klartale.no, utrop.no).
Nekem az egyik fontos választásom Ylvis-éknek az esti talk-showjára esett-ők csinálták a szuperidegesítő The Fox c. "sláger"-t, de közben egy humorista-duóról van szó, akik norvég nyelven visznek egy late-night show-t.
És a legjobb, hogy angolul feliratozva fenn van rengeteg videójuk YouTube-on (ahogy mondtam, biztos vagyok benne, hogy ez minden nyelven elérhető megoldás, csak keresni kell), és így egyben a kultúrára is van egy rálátásom, hogy milyen aktuális témák foglalkoztatják őket, egy norvéggal beszélgetve azonnal kialakulhat egy közös beszédtéma.
Anyanyelvi beszélők-italki.com
Az anyanyelvi beszélőkkel való Skype-olás azért olyan hasznos, mert rá vagy kényszerítve, hogy megértesd magad. Amikor egy tanárral feladnád, és magyarul kérdeznél, ott az anyanyelvi beszélővel legrosszabb esetben teszel egy próbát, amit kijavít (és így sokkal jobban megragad), vagy kikeresed magadnak (ami nagyobb felelősségvállalás a részedről, nagyobb invesztálás a megoldásba).
Italki.com-on még a viszonylag drága norvégokkal is 4-5000 ft-os órabérért anyanyelvű nyelvtanárokkal beszélgethetsz, akik fel vannak készülve, anyaggal várnak téged, amit gyakoroltatnak.
Ez az egész azért szükséges, hogy "hibamentesítse" a mondanivalódat. A tanulás szinte soha nem hibamentes első körben. Tehát lehet valamit ki tudsz már fejezni, de nem vagy 100%-ig biztos benne. Kiderül, és akkor nincsen kétség, kapsz egy visszajelzést. Másrészt rá vagy kényszerítve, hogy ami a fejedben van, azt meg is fogalmazd, egy struktúrát öltsön. Ez nagyon értékes: én is akkor döbbentem rá, hogy sok témát nem értek kellő mélységében, amíg nem kezdtem el oktatóanyagokat készíteni belőlük, vagy cikkeket írni róluk.
Ilyenkor felmerülnek ugyanis a szürke foltok a tudásodban, amiket még nem láttál korábban, és lehetőség nyílik befoltozni őket.
Tanulás produktivitás-Konklúzió
A legtöbb embernek borzasztóan alacsony toleranciája van az unalomra, és ezért nyitják meg tanulás közben állandóan a Facebook-ot/Instagram-ot/Tinder-t, kinek mi a mérge.
Miközben egyre kevesebb ember képes elmélyült, fókuszált munkát végezni, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy pontosan erre van szükség a hatékony tanuláshoz, és épp ezért az elmélyült munkavégzés képessége válik a legértékesebb készséggé.
Kövesd a blogot Facebook-on!
Van egy jelentős esély, hogy azért nem haladsz a nyelvekkel, mert csak "tanulgatsz". Én most, hogy nagyon jól tudok koncentrálni egy bizonyos feladatra, hihetetlen jó tempót tudok diktálni magamnak, ami fantasztikus érzés.
Nemrég benéztem a volt egyetemem könyvtárába, és azt láttam, hogy mindenki Facebook-ozik, Instagramozik, nézelődik tanulás közben. Így nem lehet.
Óriási különbség van a "zaj", és a "jel" között: mindkettőnek van információtartalma, de csak az egyik lesz használható, praktikus tudás. El kell kezdenünk kizárni a zavaró tényezőket.
Ha szeretnél erről további infókat, akkor a Tacit Pro-n belül van egy egész videótréning az én tanulási szisztémámról, és éppen egy online tréninget készítek az elmélyült munka segítségével elért produktivitásról.
Köszönöm, hogy végigolvastad a cikket!
Kérhetek valamit cserébe? Kérlek küldd el egy ismerősödnek, aki hasznosnak találhatja!
Előre s köszönöm!
A legjobbakat!
Üdv,
Ádám
