TACIT blog

TACIT blog

Az elme művészete

2015. november 01. - Görög Ádám

28834u9x302c05.png

Minden hónapban kiválasztok egy területet, amiben képezem magam: ezek olyan dolgok, amik az egész hátralévő életemben szolgálják az érdekem. Szeptemberben elolvastam 30 könyvet (módszerről, és tapasztalatokról itt írtam), ami egy fantasztikusan pozitív élmény volt, rengeteget tanultam, mind a könyvekből, mind magamról.

Nagyon sok esetben voltam Flow-állapotban, és pont ezért csinálom a kihívásokat: ennek ugyanis a feltétele, hogy az ember túl legyen a határain. 

Egy felgyorsult világban folyamatosan egyre feljebb értékelődik a tanulásra való képesség. Olyan dolog ez, ami egyike a "21. századi képességeknek", amelyekre szükség van, de általában nem készítik fel az embereket, hogy teljesítsenek ezeken a területeken.

Ebben a hónapban a gyorsított tanulás lesz a középpontban, lesz szó a memória fejlesztéséről (megtanulom megjegyezni egy összekevert pakli kártya sorrendjét-már gyakorlok, és kijelenthetem, hogy jó nagy szívás!), a Flow-ról a tanulás gyorsításában (50%-al lehet csökkenteni vele kutatások alapján a mesterré válás idejét egy területen belül), továbbá a kreativitásról, és mindenekelőtt az ú.n "asszociatív tanulásról", ami lényegében új részeket kapcsol be az agyban a tanulási folyamatba (a memóriát fejlesztő mnemónikus eszközök is így működnek-ezekről később bővebben írok).

A lényeg az, hogy úgy tanulunk, hogy egyre több neuron között egyre több és erősebb kapcsolat alakul ki, ez a Hebb-szabály: "A neuronok, amik együtt sülnek el, egyre erősebben kötődnek" ("Neurons that fire together, wire together" angolul).

hebbian_learning_cells_fire_together_wire_together_mousepad-reee54a8492ff49ee872dee722a8edcbd_x7ef8_1024.jpg

A legenda szerint, ha valaki nem Angry Birds-özésre használja azt a dolgot, ami a legbonyolultabb ismert dolog az Univerzumban (ez lenne az agyunk), akkor lehet hatékonyabban is használni.

És erről fog szólni az egész hónap (a számomra legalábbis, és ha követed az utat, akkor számodra is;)).

Én úgy látom, hogy minden probléma, ami az ember életében adódik azért történik, mert nem elég intelligens-nem feltétlenül kognitív intelligencia (IQ) terén, mivel ezen kívül több fajta intelligencia is létezik, amelyek sokkal könnyebben fejleszthetőek.

Howard Gartner  szerint 9 különböző intelligencia létezik, ezek közül én a vizuális-térbeli, intraperszonális és verbális-lingvisztikus intelligenciára fogok koncentrálni. 

Lássuk hogyan!

Vizuális-térbeli intelligencia

Joshua Foer: Moonwalking with Einstein című könyve adta az ötletet eredetileg is, ami az író saját történetét meséli el, ahogy zöldfülű újságíróként eltéved a memória-világbajnokságra, ahol egy óra alatt több száz véletlenszerű számjegyet jegyeznek meg, és mondanak vissza az emberek, percek alatt megjegyzik egy összekevert pakli kártya sorrendjét, és megbotránkozik, amikor azt mondják neki, hogy szó sincs fotografikus memóriáról!

Egyszerűen máshogy használják az agyukat, és a memóriájukat ezek az emberek, a "memória művészete" (the art of memory), amit bárki elsajátíthat.

Amikor belépsz egy szobába, tudat alatt sok folyamat lejátszódik. Felméred a szoba belmagasságát, a többi szoba egymáshoz viszonyított helyzetét, és a bútorokat. Utána pedig könnyen fel tudod idézni órákkal később is.

Ez az agy térbeli intelligenciáját veszi igénybe, és sokkal hatékonyabban működik, mint amikor valaki ismétlésen alapú memorizálással próbál megjegyezni valamit (tehát a memória művészete azt szorgalmazza, hogy az agy ezen részét használjuk az emlékezéshez: a pontos hogyanokról később;)).

De lényeg a lényeg, ennek az intelligenciának a tevékeny használata fejleszti az agyat: a londoni taxisoknak el kell végezniük egy vizsgát, amiben tanúbizonyságot adnak arról, hogy ismerik a város minden egyes utcáját, és a legrövidebb utakat. 

Erre évekig készülnek, és így is nagy a bukási arány. MRI vizsgálatok alapján azoknak az embereknek, akik sikerrel vették az akadályt 7%-al nagyobb az agyuk azon része, ami ezt szabályozza (ez a neuroplaszticitás jelensége-később szintén lesz róla szó).

Intraperszonális

Az intraperszonális (személyen belüli) intelligencia a számomra szakterületnek számító érzelmi intelligencia egyik alkotóeleme az önismeret, önmotiváció és önfegyelem. A naplózás, a cikkek írása pont a tapasztalatok összegyűjtését szolgálja, egy önreflexiós szándékkal. 

Lényegében a Hebb-féle tanulás úgy működik, hogy fejlődik a mintafelismerési képességünk, ezáltal sokkal több döntést intuitívan tudunk meghozni. Egy sakkmester (állítólag) nem okosabb, mint egy egy kategóriával lejjebb játszó játékos, és nem is lát több lépéssel előre (nyilván egy amatőrnél sokkal többet tud, de egy kategóriával gyengébb játékosnál azonosak ezen a téren a képességeik.

Nem, a különbség a mintafelismerés-a képesség, hogy felidézzen korábbi helyes és helytelen döntéseket, amik automatizálhatják a folyamatot. 

Verbális intelligencia

A verbális intelligencia pedig a gondolatok megfogalmazásával kerül majd előtérbe: igen ez egy kicsit erőltetve van a listába talán. De az elmúlt egy évben rengeteg videót készítettem, rengeteg előadást, és látom hogy ez mennyit javított a gondolataim strukturálásán: teljesen más az, hogy tudsz valamit, és hogy készítesz egy előadást belőle. Más szinten érti az ember a témát utána.

2883yygayshxl3.png

Hogyan fog mindez működni?

Először természetesen elolvasok rengeteg könyvet a témáról.

Edward de Bono, Tony Buzan anyagai,és a memóriával, flow-al és nyelvtanulással kapcsolatos minden könyv érdekes-első körben ezek. Na most fontos, hogy nem én találtam fel a kereket, tehát ezekből a dolgokból fogom szelektálni, amit itt megírok, videón/podcastben elmondok (merthogy van ilyen is, Videóblog itt, Podcast itt).

Ezután jól kipróbálom, utána pedig videókat készítek belőle. 

Richard P. Feyneman nagy inspiráció a számomra, ő egy Nobel-díjas fizikus, akinek az életrajza a "Tréfál, Feyneman úr?" az egyik legnépszerűbb tudományos életrajz. Minden történet a könyvben arról szól, hogy mennyire fontos, és mekkora örömet ad az embernek a problémák megoldása, a dolgok kitalálása, és hogy mindez egy valóságos, gyakorlatias dolog legyen. 

Könyvek

Összeszedtem azokat a könyveket, amiket biztosan el fogok olvasni. Mondanám, hogy napi egyet fogok olvasni, de néhány r*hadt hosszú, úgyhogy másodszori megfontolásra ezt most nem teszem céllá, de szerintem jól körülírja a témákat:

Daniel Kahneman: Thinking Fast and Slow

Ez egy alapmű lesz, az egyik legfontosabb kiindulási pont. Csak ne lenne 500 oldalas...

Steven Kotler: The Rise of Superman

Ezt olvastam ma, a Flow tanulásra és fejlődésre való hatásáról szólt, és szerintem túl voltak reprezentálva az extrém sportolókról szóló sztorik (ők nagyon sok flow-t tapasztalnak, és emiatt exponenciálisan gyorsabban is fejlődnek másoknál). De jópár érdekes meglátás volt, ami az utóbbi években derült csak ki.

Malcolm Gladwell: Outliers, Blink, The Tipping point

Malcolm Gladwell szó szerint a paradicsomszósz is érdekessé teszi az alábbi TED Talk-ban, tehát nemcsak az anyag, hanem a gondolatok fűzése is érdekel a fenti könyvekben.

 

Edward de Bono: Lateral Thinking, The Mechanims of Mind

Edward de Bono összes könyvét el akarom olvasni a közeljövőben, de ezt a kettőt biztosan, a többire megnézzük mikor jut idő.

Ez csak az első pár könyv, amik illenek az első pár napra megszabott témáimhoz, amikről írni szeretnék, illetve egy jó alapot nyújtanak. Ez az egész téma sok szempontból nekem is új, ezért úgy látom, hogy felesleges lenne előre megszabni, hogy mit fogok olvasni. 

A pakli kártya

Az egyik vonal, amin futni fog a kihívás, hogy minden nap előállítok valami nagyon hasznos anyagot (podcast, cikk, videó), a másik pedig a gyakorlati pallérozása az agynak: meg akarom jegyezni egy összekevert pakli kártya sorrendjét.

Ehhez a mnemónikus memória eszközei tudnak segítséget nyújtani, amiről holnap írok bővebben (most ez erős mellékvágány lenne), de annyiról van szó, hogy azáltal, hogy egy "memória palotában" elhelyezve a kártyákat, egy élénk, vizuális jelenettel összetársítva, könnyen fel tudjuk idézni a sorrendet. Legalábbis elméletben, mert ahogy gondolhatjátok soha nem csináltam még ilyet...

2883x4i66cl292.png

A kulcs az önbecsüléshez

Az önbecsülés pszichológiai mozgalmának alapítója, Nathaniel Branden szerint, semmi nem fontosabb, mint a valóságot látni, nem pedig egy a rossz önbecsülésünk, vagy a hiányos tudásunk miatt eltorzult képet.

Én őszintén remélem, hogy hasonlítunk abban, hogy mindketten minél többet akarunk látni a világból: de az élet rövid, és a feldolgozandó információ sok. A gyorsított tanulás a legjobb lehetőségünk gyorsabban haladni. 

Ha szeretnél csatlakozni (légyszi csatlakozz), iratkozz fel a Facebook oldalmra, a Youtube csatornámra, és a Podcastemre;) Meg e-mailen is. 

Biztos, ami tuti.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tacit.blog.hu/api/trackback/id/tr498022820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása