2500 évvel ezelőtt egy Simonides nevű görög költő által ismerhettük meg először a "memória művészetét".

Ez az az eszköz, amivel az ókorban olyan szónokok tudták fejben tartani a több órás beszédeiket, mint például Ciceró, és a középkorban papoknak és szerzeteseknek tette lehetővé, hogy imákat és ceremóniákat tudjanak bármikor felidézni teljes hosszában, és ez tette lehetővé állítólag Themisztoklésznek, az athéni államférfinak, hogy mind a 20 000 athéni nevét megjegyezze.

Emlékek, kiszervezve

Ma nagyon máshogy használjuk a memóriánkat, mint annak idején: a könyvnyomtatás, az írástudás elterjedése, a számítógépek, a telefonok mind-mind lehetővé teszik, hogy "kihelyezzük" az emlékeinket, és a tudásunk egy részét. Ez természetesen fantasztikus, hiszen sokkal több tudáshoz férhetünk hozzá, amit mások alkottak meg.

De azon az áron, hogy közben a memóriánkat jelentősen kevesebbet használjuk, és ugyanúgy, mint egy izom, visszafejlődhet a használat hiányától.

Ebben a cikkben a legelterjedtebb mnemónikus (emlékezést segítő) eszköz "hogyan"-jairól írok, az alapján amennyi rálátásom jelenleg van a dolgokra.

A módszert az "utazás metódus"-nak is hívják, de a legjellemzőbb (és szerintem legszebb és legtalálóbb) elnevezés a "memóriapalota".

 Bevásárlólista memorizálása

Tegyük fel, hogy egy bevásárlólistát akarunk megjegyezni! Egy képzeletbeli utat fogunk bejárni, ami a ház bejáratánál indul, ahol a legtöbb időt töltöttük az életünkben, mert azt ismerjük legjobban. Bizonyára te is könnyen fel tudod idézni.

Ahogy végigjárod a szobákat minden egyes cikket, amit szeretnél megjegyezni "leteszel" egy bizonyos helyre a lakáson/házon/barlangon belül-amikor fel akarod idézni, egyszerűen újra végigjárod körbe a lakást és "felveszed", amit letettél. 

Mivel az agy nagyon kapós a vicces és szexualitással kapcsolatos képekre, ezért érdemes beindítani a piszkos fantáziát, és "összemosni" a tárgyat valamilyen nagyon abszurd helyzettel. Ez az őrölt borssal például úgy történhet meg, hogy előveszel egy vonzó ellenkező nemű valakit (hozzá kell szoknom, hogy most már kétnemű közönségnek írok), akit leültetsz a konyhába, és őrült borsot szippantgat az orrába, és prüszköl. Utána mész tovább ahhoz, akit a fürdőszobában tettél le, ésatöbbi.

Ez egy nagyon alapvető megjelenése a technikának, ami arra épít, hogy az agyunkban sokkal több lehetőség van, mint amennyit erőfeszítés nélkül elérünk. Számítások ezreit végezzük tudattalanul, amikor kezet nyújtunk valakinek, de mégis megy intuitívan. 

Azáltal, hogy szagokat, érzéseket, térbeli helyzetet, vizuális jeleket (ez utóbbi kettő a legfontosabb), szexuális vagy vicces töltetet társítunk egy szóhoz, vagy mondathoz, vagy bevásárlólista cikkhez, úgy jobban megragad az elménkben.

A fotografikus memória is egy mítosz, klinikai feljegyzésekben egyetlen olyan esetről van szó, aki valóban fotografikus memóriával rendelkezhetett-ő viszont egy szinesztéziának nevezett rendellenességgel bírt, amikor is valakinek összemosódnak az érzékszervei. Például színe van a hangoknak, és az embereknek erős hangulata.

Az biztos, hogy ahogy az agy általában rendezi az információkat, képtelenség csak úgy keresgélni az emlékek között-szükség van arra, hogy a fejünkben lévő információs hálózaton belül valahogy rá tudjunk asszociálni-teáht minél több érzékszervi és tudásbeli asszociációra van szükségünk.

A Mágikus Hetes Szám, plusz-mínusz kettő

Az egyik legtöbbet idézett pszichológiai tanulmány az "A Mágikus Hetes Szám, plusz-mínusz kettő" címet viseli, ami szerint egyszerre 7 (+vagy- 2) gondolatot tudunk egyszerre a rövid távú memóriánkban tartani. Az önmagában egy borzasztóan érdekes kérdés, hogy valami hogyan kerül át a rövid távú memóriából a hosszú távúba (elsősorban azért, mert a munkamemória, ami elengedhetetlen a tanuláshoz, ebben komoly szerepet játszik)-egyszer vissza is térünk majd rá.

De a lényeg, hogy általában úgy próbálunk egy bevásárlólistára emlékezni, hogy a belső monológunkban ismételgetjük. Így nem fog megmaradni, amint jön új infó a munkamemóriába, el fog tűnni. 

Ezért akarjuk az agy többi részét is bevonni az emlékezésbe: különösen a térbeli érzékeléssel kapcsolatos részt, és erre kell a memóriapalota.Az FMRI vizsgálattal végig lehet nézni a folyamatot, ami lejátszódik az ember fejében memorizálás és emlékezés közben: amikor átlagos embereket hasonlítottak össze memóriabajnokokkal, azt vették észre, hogy teljesen más részét használták az emlékezésre.

Az átlagos emberek a rövid távú memóriájukat, míg a memóriabajnokok az agyuk térbeli érzékeléssel és navigációval foglalkozó részét tették munkába.

Hogy néz ki ez egy pakli kártyával? 

Először is kell 52 hely, utána 52 ember.

Ahogy a házat körbejárod mindig kell egy állandó útvonal (ez általában többé-kevésbé egyértelmű kell, hogy legyen), és kiválasztani olyan helyeket, mint a bejártati aj, kabátakasztó, kuka, sütő belseje stb...). Az érdekes az, hogy 52 helyet nem tűnik könnyűnek megjegyezni, de ahogy járod be az utat, szinte világítanak.

Ezután minden egyes kártyát azonosítunk egy személlyel, a következő szabályok szerint:

-szív: kedvelhető emberek

-káró: gazdag emberek

-treff: őrült/nehéz emberek

-pikk: szórakoztató/abszurd emberek

Ezután a színeken belüli kártyák: (páratlan férfi, páros mindig nő, és az adott színen belüli karakterisztikával rendelkező embert kell választani)

Ász: Sportoló

Kettes: Sportolónő

Hármas: Filmsztár

Négyes: Női filmsztár

Ötös: Ellentmondásos férfi

Hatos: Ellentmondásos nők

Hetes: Jó külsejű férfiak

Nyolcas: Jó külsejű nők

Kilences:Híres, hatalommal bíró férfiak

Tízes: Híres, hatalommal bíró nők

Bubi: Agglegények

Dáma: Egy páron belül a nő

Király: Egy páron belül a férfi

Mindegyikhez ki kell találni egy személyt/karaktert, akire illenek a jellemzők (érdemes egy táblázatot gyártani hozzá), ami egyébként nekem kínszenvedés volt, most sajnálom, hogy nem szoktam foglalkozni a celebecskékkel, mert természetesen olyan embert, akit ismerek nem akarok rendszeresen idióta/szexi helyzetekben elképzelni, Palvin Barbit viszont szívesen vizualizálom a mosógépbe (búvárruhában).

Tehát miután megvannak az emberek, amik a kártyákhoz kapcsolódnak, megkeverjük a paklit, és a megjegyzés folyamán "letesszük" őket a szobákban, a helyzettől függő, abszurd helyzetekben. Egyesek szerint emiatt a memória ezen formája igazából kreativitás kérdése-aki el tudja képzelni ezeket a szituációkat, annak bele is ég az elméjébe egy időre.

És egyben ez még csak nagyon a belépőszint-van aki 40 másodperc alatt jegyzi meg a pakli sorrendjét, vagy a pi 50 000 számjegyét biflázza be.