Túl sok beszélgetésem forgatókönyve újév előtt és kicsivel utána:
Én: "Nna és mik az újévi fogadalmaid?/Mik a tervek idénre?"
Valaki: (hosszabb-rövidebb huzavona után kiderül, hogy azt akarja idén TÉNYLEG megcsinálni, amit tavaly eltervezett)
Egy ideje már küszködök ezzel a poszttal, mert évzárónak valami olyat akartam írni, ami tanulságos is, de nem túl elvont. Én úgy látom, hogy januárban mindig kiderül, hogy ki az, aki felelősséget vállalt, és dolgozott az elmúlt évben, és ki az, akinek csak elmúlt megint 365 nap.
2015-ben az életem szinte minden fontosabb területe megduplázott (ha kvantifikálható, pl: üzleti eredmény és elolvasott könyvek), vagy jelentős előrelépés történt (pl: fizikai kondi, és gondolkodásmód). De ehhez kellett egy szó szerint gyötrelmes 2013, és egy kétségekkel teli 2014.
4 hónapja pedig elindult a TACIT, ami teljesen új távlatokat nyitott meg (ezt szerintem főleg azok láthatják, akik Pro tagok)-én magam is rengeteget tanulok a folyamat közben...De ne rohanjunk ennyire előre:).
2015 nagyon fontos tanulságokat tartogatott, olyan dolgok kezdtek el összekapcsolódni, amikkel formailag már tisztában voltam, de még nem volt saját tapasztalatokkal alátámasztva, ezért igazából nem értettem őket.
Elkezdtem sokkal több segítséget kérni.
Elkezdtem sokkal több hibát elkövetni.
Elkezdtem sokkal többet követelni magamtól, és lehetőségeket kerestem, hogy hogyan tudnék felnőni azokhoz az elvárásokhoz.
És mindegyik kiváló eredményeket kezdett hozni az első botladozások után. Természetesen sok mindent továbbra sem csinálok optimálisan, de mindez csak annál izgalmasabb 2016-ot vázol fel.
Addig is: íme a leghasznosabb 3 tanulságom 2016-ból!
Képzelj el egy pult mögött ülő bolti eladót egy bevásárlóközpontban!
Mit szoktak csinálni az ilyen emberek, amikor nincs előttük éppen kliens? Én nagyon ritkán látom azt, hogy ne a Facebook lenne megnyitva, vagy valamilyen híroldal, ne adj' Isten társkereső.
Most komolyan: mi fogja elérni azt, hogy emberünk nem fog jövőre pontosan ugyanott ülni? Milyen értékes tudást sajátít el, ami előrelépést jelent karrierszinten, magánemberként? Mert mondjuk ki: aki egy ilyen munkakörben, ami nem kényelmes a számára, a legkisebb ellenállást választja, nyilván máshol is azt fogja.
A probléma az, hogy sokan a túlórában, a keményebb erőfeszítésekben látják az előrelépést, pedig tanulás sokkal nagyobb eredményeket hozna (és megtöbbszörözné az erőfeszítések hasznát).
Az én szememben a kulcs tehát a helyzet megoldására +20% gondolkodás és tervezés másokhoz képest. Nem +20% túlóra! A bolti eladónak nem oldja meg az se a gondját, ha duplázzák a fizetését-attól sem fogja szeretni az ott üldögélést.
Egy másik megközelítés a 20%-al kapcsolatban, hogy ha az időd 20%-át önfejlesztésre/tervezésre költöd, akkor rendben leszel. Ugye egy vállalkozó is dolgozhat az üzletében, és az üzletén. Az üzleten való dolgozás általában több eredményt hoz időarányosan, és ezért teljesítenek gyakran rosszul olyan vállalkozók, akik jó szakemberek.
Az üzleten dolgozás kimarad, ahogy a legtöbb embernek kimarad az életén való dolgozás.
El kell kezdenünk tehát olyan készségeket elsajátítani, amik az egész későbbi életünkre hatással vannak, lehetővé teszik, hogy az egész hátralévő életünket jobban töltsük el.
Ez a felismerés eredményezte a havi kihívásokat a magam számára, ahol is mindig egy ilyen készséget választok ki. Ezek közvetlenül nem fizetődnek ki, tehát soha nem kapok órabért értük, vagy bármi ilyesmi, tehát ez egy más fajta munka.
Számomra 2015 egyik legnagyobb tanulsága, hogy több energiát kell költenem az energiám elköltésének a megtervezésére. Hogy mire használom fel a mentális és fizikai munkavégző képességem.
Többet terveztem meg a napjaim, többet gondolkoztam azon, hogy milyen készségeket kell elsajátítanom, ahelyett, hogy "spontánul" azzal foglalkoztam volna, ami aktuálisan szükséges.
Ha valaki elkezd szisztematikusan tervezni, a hét EGY DÉLUTÁNJÁT rászánja, hogy leüljön egy kávézóban, és felvázoljon egy tervet, hogy mi lesz a következő héten/hónapban/harmad évben. Milyen problémákba ütközhet? Kinek a segítésge oldhatja meg? Milyen készségeken kell elkezdeni dolgozni?
Nem szoktam nagy szavakat használni, de szerintem semmi nem szentebb annál, mint hogy megválasszuk a tudatosságunk tartalmát. Hogy ne teljesen irreleváns információval töltsük meg arról, hogy mi történik Gabon-ban, hanem hogy az életben számunkra szükséges kompetenciáinkat pallérozzuk.
Muszáj elmondanom, hogy szerintem amíg valaki nem maximálisan elégedett az életével, addig az önképzés, a könyvek vásárlása, a tréningekre járás a klotyópapírral megegyező fontosságú, alapvető kiadás, és iszonyatos butaságot követ el, aki nem teszi meg (a cikk későbbi részében pedig írok arról, hogy én mekkora összeget ruháztam be magamba 2015-ben, egyszerűen annyi jó lehetőség van tanulni).
Ehhez erőforrások felhasználására van szükség: idő, energia és pénz költésére. Mindegyikre szükség van, mert sokaknak az a tervük, hogy majd jól letorrenteznek mindent-ők azok, akik jellemzően totálisan nincsenek elköteleződve, ezért az igazi munkát sem fogják beletenni (tehát a torrentkönyveket is csak gyűjtögetik a merevlemezen).
A rituálékra a legjobb hétköznapi példa egy kondis edzés: meghatározott időben, meghatározott helyen egy cselekvéssorozat kivitelezése, ami elvisz a határaidig, és az elvégzése után valamiben jobb vagy, mint korábban bármikor.
Az élsportolók nem produktivitási rendszereket használnak, hanem pozitív rituálékat építenek fel. A kreatív alkotók nem tennivalólistákban gondolkoznak, hanem rituálékban (ez utóbbira kellő bizonyítékot szolgáltat Mason Currey remek könyve a Daily Rituals, amiben összeszedte 161 nagy gondolkodó napi cselekvéseit-SPOILER!: rituálékat alkottak).
Egyben sportpszichológusok rendszeresen dokumentálják, hogy a Tiger Woods-hoz hasonló csúcsteljesítőknek milyen fegyelmezett rituáléik vannak, amelyek által fejlesztik a készségeiket.
A rituálék jelentették a legnagyobb előrelépést a produktivitásomban: ezek elmélyült, koncentrált időszakok, ami alatt az ember egy tevékenységgel foglalkozik: mivel mindig hasonló a cselekvéssorozat, ezért kevesebb akaraterőt igényel belevágni, és több figyelem marad a fejlődésre.
Ez volt a kulcs néhány rendkívül fontos készség fejlesztésében, a napjaim sokkal jobb strukturálásában. És az egy hihetetlenül motiváló dolog, hogy az ember pontosan úgy tölti a napjait, ahogy tudja, hogy szükséges az ideális élethez
Az év elején vettem egy stúdiófelszerelést, és elkezdtem szisztematikusan videókat gyártani. Videókat nem lehet hébe-hóba felvenni (stúdióban szerintem nagyon sokkal nehezebb, mint élőben, bármekkora közönség előtt). Mindenképp 3-5 óra fókuszált munkáról beszélünk, amire rá kell készülni, szembesülni vele, hogy az első próbálkozások vacakok lesznek, és félúton újra kell tervezni az egészet, aztán már egész jó a dolog, de hát ugye a jó a nagyszerű ellensége...
Szóval a videók miatt többet olvastam, többet írtam, többet terveztem, és a prezentációs készségem, ahogy fűztem a gondolataimat, mind elkezdtek lassacskán fejlődni. Azért említem a stúdiófelszerelést és a videózást, mert ez volt talán az első pozitív rituálé, amit tudatosan választottam ki, és amire tudatosan építettem további pozitív rituálékat-megszakítás nélküli, megfeszített munkát igénylő cselekvéssorozatokat, amelyek próbálkozásról-próbálkozásra fejlődést jelentenek.
De például szeptemberben a Fókuszált Multiszenzoros Szuperolvasásra™ (amikor olvasok és közben hallgatom a könyv hangoskönyv-verzióját...), már "olvasási rituálé"-ként hivatkoztam. Decemberben pedig kifejezetten arra koncentráltam, hogy minél több területre alakítsak ki rituálékat: ennek az eredménye lett a Rituálé Rendszer.
Na most ezzel nem azt akarom mondani, hogy a produktivitási rendszerek nem működnek.
De létezik "menedzser" és "alkotói" időbeosztás. A menedzseri munkák "reaktívak"-más történésekkel kell összehangolni a te döntéseid, sokféle feladat összehangolásáról van szó. A GTD, és a legtöbb kollaborációt segítő szoftver (Asana pl.) a menedzseri munkákat segítik.
Az "alkotói"/"kreatív", proaktív munka, a teremtő munka, amikor fejlődsz. A tanulás, egy vállalkozás indítása, a személyes fejlődés, a csúcsteljesítmény mind ezt igénylik. Elmélyülést, a jelenben létet, pár kulcstevékenység mesteri szintre fejlesztését . A tennivalólisták pipálgatása ezt nem teszi lehetővé. Többet erről itt.
Nézd: ha valaki nem éri el a céljait, amit az új évre kitűzött, akkor az azért van, mert hülyén csinálja. Nem azért, mert az élet igazságtalan, vagy nincs akaratereje, vagy lehetetlen. Rossz módszert használ.
Sokszor látom, hogy valaki úgy próbál szokásokat kialakítani, amivel lényegében bünteti magát, amiért nem kezdte el korábban, megpróbálja behozni a lemaradást, és ezért fenntarthatatlan erőfeszítéseket vállal magára, amiket-minő érdekesség-nem tud fenntartani.
És mindez egyszerű: meghatározol pár másfél órás blokkot a nap folyamán, és azokra elkezdesz kitalálni egy cselekvéssorozatot, ami egy olyan területhez kapcsolódik, ami biztosan előrelépést jelent a számodra. Utána iterációról-iterációra optimalizálni tudod a cselekvéssorozatot, hogy egyre jobb legyél benne (például egy kondis edzés: néha úgy gyakorlatokat próbálsz ki, emeled a súlyokat stb...)
Ha nem tartod jónak, kérdezés nélkül visszaadom a pénzed.
Az antitörékenység ötlete Nassim Nicolas Taleb-től származik, aki egy ööö...filozófus statisztikus...aki a szinte véletlenszerű történések jövőt befolyásoló lehetőségeit vizsgálja.
Nemrég olvastam újra az Antifragile című könyvét (és ennek a hatására az előzménynek számító könyvei is gyors iramban kerülnek fel az olvasólistámra), és... hát keveseknek fog feltűnni, de igazából ez minden problémára a megoldás, lényegében ez minden működőképes rendszernek az alapja, kezdve az élsportolóktól, egészen a lean startup mozgalomig.
Az alapötlet az, hogy léteznek ugye a törékeny dolgok: stressz hatására elromlanak. Vannak a robusztus/ellenálló dolgok, amik nem romlanak el a stressz hatására. Ellentétek lennének? Ideálisak a robusztus dolgok?
Nem, a mínusznak nem a 0 az ellentéte. A törékeny dolgoknak az antitörékeny az ellentétük, amelyek erőt kapnak a stresszhatásokból.
Ez az alapja a "hormézis" nevű jelenségnek: az ókorban ha valaki mérgezéstől tartott, akkor apró adagokban mérget vett be, ami által a szervezete ellenállóbbá vált. Természetesen ez egy kockázatos és kényelmetlen folyamat, de egy nagy váratlan esemény (egy igazi mérgezés) esetén a különbséget jelenti élet és halál között (ugye a mai védőoltások is ezen az alapon működnek). Tehát rövid távon kisebb nehézségeket önkéntesen vállal, hogy egy bizonytalan esemény bekövetkeztekor ne legyen kitéve a végzetes kockázatnak.
Tehát "robusztusnak" lenni csak egészen addig biztonságos, amíg az embert nem éri egy soha nem látott mértékű stresszhelyzet. Mert akkor össze fog törni, és töréspont mindig van. És hiba azt gondolni, hogy soha nem történhet rosszabb dolog a múltban történteknél-nem elég csak arra felkészülni, hanem nehézségek tudatos vállalásával szükséges fejlődni.
Az egyetlen biztonságos dolog tudatosan megteremteni egy kísérletező környezetet, ahol tudatosan hibákat követsz el, és folyamatosan tanulsz belőlük.
A TACIT-os kihívásokban elhihetitek, hogy rengeteg módon szúrom el a dolgokat: elcsúszik a fókuszom, elvárom magamtól a tökéleteset, de természetesen nem tudom teljesíteni.
Kit érdekel?
Hónap végére eredmények vannak.
Mindeközben a TACIT-ot hónapokig halogattam-kockázatnak éreztem, mert mi van, ha Magyarországon erre nincs igény, csak a motivációs képekre? Eleinte tehát ez egy komoly kockázatnak tűnt, aztán úgy voltam vele, hogy akkor is ezt csinálom, ha nem jön össze, akkor is ez a következő lépés számomra.
A TACIT indulásakor az egyik kérdés, ami gyakran szembejött, hogy miért TACIT, miért nem "Sikervalami"?
Röviden azért nem, mert a "Siker-" kezdetű bullshit-gyűjtemények ellenállóságot ígérnek: azt, hogy nem fogsz összetörni a stressz hatására.
Az én havi kihívásaim arra való figyelemfelkeltések, hogy én is a "fronton vagyok", mindez munkát igényel, és megcsinálható bárki számára, nem milliárdosok titkos titkait kódolom ki kolostorok mélyen elrejtett kódexekből, ami más földi halandók számára elérhetetlen, és más nem fogja tudni bi-bii-bííí...
Pont ma egy beszélgetésben felmerültek a soft-skillek, amelyeken a TACIT-on rengeteg szó esik, és kénytelen voltam azt mondani, hogy miközben mindenki képes lenne őket fejleszteni, a szomorú valóság az, hogy nagyon kevesen vágnak bele. Tehát bárki megcsinálhatná ezeket. Csak nem fogják. Mert féltik az "összetörést", miközben a LÉNYEG pont az lenne, hogy az ember "egy kicsit" összetörjön, hogy a nagy összetörés ne következzen be.
2015-ben nagyjából 2,5 millió forintot költöttem könyvekre, tréningekre, önképzésre stb...Ezek közül sok NEM volt jó befeketés, sőt kifejezetten pénzpazarlás volt. Kit érdekel? Menet közben voltak olyan dolgokat tanultam, amik a tízszeresét érik a teljes befektetésnek, és ha nem vállalok be néhány "nem-tiszta-hogy-beválik" vásárlást, akkor soha nem jutottam volna el odáig, hogy haladjak.
Ugyanez a hozzáállás működik vállalkozásban (customer development), ismerkedésben, kondizásban és önfejlesztésben (poszt-traumatikus növekedés), stand up comedy-ben (gyors visszajelzés szerzése). William Zinsser szerint, aki egy remek könyvet írt arról, hogy hogyan kell írni, az egyik dolog, amivel a legtöbb író nincs tisztában, hogy a jó írás sikerének a kulcsa az újraírás (tudom, hogy borzalmas szóismétlés...).
Decemberben a rituálékat arra használtam, hogy elkezdjek megtanulni zongorázni és norvégul (felhasználva a novemberi tapasztalatokat). A zongorával remekül haladtam (és majd meg is osztok videót, de szerintem csak ennek a hónapnak a végén, a kezdeti botlásokat magában még nem akarom feltenni:)), a norvég sajnos kicsit háttérbe szorult a hónap második felében.
Ezek mellett decemberben majdnem 150 oldalt írtam (40 000 szót), és ezzel elkészült egy tréning és egy könyv vázlata, a tanulságokat pedig megjelentettem egy új mini-tréningben (ami sokaknak még újdonság lehet, de itt találjátok a leírását).
Mindezek után kicsit hülyeségnek érzem ezt megosztani, de heti 4-5 alkalommal voltam kondizni, és tartottam a kis étrendemet is.
A fizikai kondi számomra egy mellékes dolog, ahogy Sherlock mondta: "Én egy agy vagyok, kedves Watson, minden más csak függelék".
De energikusabb vagyok, érzem, hogy a mentális működésemre is jelentősen kihat. Kell még egy hónap, amíg ideális lesz, és igen, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok Schwarzenegger.
Ezen kívül az olvasás továbbra is rendkívül központi téma, például volt hogy 2 könyvet olvastam el egy nap alatt, szóval szeptember óta is feszegetem a határaim (nem tervezem ezt fenntartani, de akkor éppen kellett egy tréninghez).
És ahogy mondom: mindez nem tűnt kapkodósnak, stresszesnek. Úgy nézett ki a számomra, mint hogy éppen a legjobb énemet valósítom meg, az ideális napjaimat élem meg.
A cél 2016-ra egyértelmű: ugyanezt megcsinálni a nemzetközi piacon.
Ez a következő lépés, ami már most nagyon izgatja a fantáziámat: Magyarországon sajnos nincs meg a megfelelő verseny, és a példaképeimmel egy piacon mozogni nagyon érdekes lesz. Én az önfejlesztést és az üzletépítést egy sportnak élem meg, és ideje elkezdeni felkészülni az olimpiára (ami 4 év múlva lesz:))
-Szeptemberben elolvastam 30 könyvet 30 nap alatt
-Októberben egymillió forintnyi marketinganyagot dolgoztam fel
-Novemberben a gyors tanulás leghatékonyabb módszereit térképeztem fel és a memóriámat fejlesztettem
-Decemberben a fegyelmemet/produktivitásomat fejlesztettem a rituálékkal.
-Januárban minden nap 2000 szót fogok írni, és írásról szóló könyveket olvasok. Jelenleg nincs fontosabb dolog a számomra, mint minél többet és minél jobban írni.
Az egész arról szólt, hogy élsportolói procedúrákat alakítsak ki a saját fejlődésem köré, elsajátítsam az előrelépéshez szükséges tudást, és nem kíméltem semmi költséget, mert számomra a "jó élet" az, hogy hónapról-hónapra fejlődök, és maximális értéket teremtek magam és mások számára is. Természetesen nem vagyok készen, rengeteget kell fejlődnöm. Jelenleg is a bevételem 100%-a önképzésre, új marketingrendszerek építésére és hirdetésre megy el. Ezek nem fognak itthon megtérülni ugyan, de tanulópénzként kezelem.
És természetesen lesz olyan időszak, amikor én is hátradőlök, és utazok. Az év folyamán legalább 4 nagyobb utat tervezek. De a lényeg az, hogy ez nem "menekülés" lesz a munkám elől, hanem egyszerűen egy más fajta élmény.
Ahogy mindig is, köszönöm, hogy végigolvastad ezt a cikket!
És számodra mik voltak a legértékesebb tanulságok 2015-ben?
