TACIT blog

Hogyan hozz jobb döntéseket az életben?

2015. december 05. - Görög Ádám

Ebben a cikkben Chip és Dan Heath könyvének, a Decisive-nak pár pontját szedem össze: régóta az egyik book-decisive-265x440.pngkedvenc szerzőpárosom (a Made to Stick és Switch című könyveiket is erősen ajánlom), ez a könyv pedig a helyes döntések meghozataláról szól azáltal, hogy felhívja a figyelmet 4 hibára, amit gyakran elkövetnek az emberek.

Mindannyiunknak vannak olyan döntései, amelyek meghatározzák az életünk alakulását, ugyanúgy, ahogy egy autó az idő 95%-át egyenesen haladva tölti, de mégis csak az irányváltások (döntések) azok, amik meghatározzák, hogy hova lyukad ki a sofőr.

Én úgy gondolom, hogy ahogy kibontakoznak az egyes hibák, mindenki számára gyorsan felismerhető, hogy korábban mikor követte el ezeket (számomra legalábbis mindenképpen így volt).

Hasonlóan a The 5 Elements of Effective Thinking-hez (olvasd el az erről írt összefoglalómat), ez a könyv is segít a hatékonyabb gondolkodásban.

Rögtön a könyv elején egyértelművé válik, hogy a pro/kontra listák nem működnek: a "megerősítési torzítás"-nak nevezett jelenség az, amikor csak azokat az infókat vesszük figyelembe, azoknak tulajdonítunk jelentőséget, amelyek megerősítik azt, amit már az első benyomás alapján gondultunk.

Tehát teljesen elképzelhető, hogy bár felírjuk az ellenérveket is, de nagyon alacsony jelentőséget tulajdonítunk nekik a döntés meghozatalában. Így lesz a kezünkben egy okosnak tűnő folyamattal alátámasztott döntés, ami pedig teljesen hibás (és ahogy Einstein is mondta, nem a tudás hiánya, hanem a tudás illúziója az igazi probléma).

A könyv nagyban épít a Nobel-díjas Daniel Kahneman: Thinking Fast and Slow c. könyvére (és Kahneman kutatásaira), ami arról szól, hogy az ösztönszerű döntéseink/tudattalan gondolkodásunk hogyan működik (fast thinking), és hogyan tudja észrevétlenül károsan befolyásolni a megfontolt, logikus, "lassú" gondolkodásunkat (slow thinking).

Az ösztönszerű gondolkodásunk alapján meghozott döntésekre példa az első benyomás mondjuk, vagy amikor egy csinos hostess hatására valaki hagyja magát meggyőzni egy vásárlás helyességéről.

Ennél sokkal komolyabb probléma, amikor valaki a karrierjét választja ki, és ott van befolyásolva a döntése: legyen szó szülői nyomásról, a matektól való félelemről, vagy például egy családi ismerősről, aki sikeres ügyvéd, és ezért az embernek a fejében elültetődik az a gondolat, hogy siker=ügyvédi pálya. 

snappa-1449347499.jpg

Szűk keretezés

Az egyik jó előrejelzője a hibás döntésnek, hogy ha valaki binárisan gondolkozik: szakítsak a párommal, vagy sem? Orvosi egyetemre menjek, vagy természettudományt tanuljak? Megvegyem ezt az új mobiltelefont, vagy sem?

Ezt szűk keretezésnek hívjuk, amikor valaki mesterségesen korlátozza a lehetőségeket-ez sokszor jó dolog, hiszen nem terheljük túl az agyunkat a sok lehetőséggel, de sokszor nagy hibákra adhat okot.

Szűk keretezés, amikor valaki azon gondolkozik, hogy "milyen főiskolára jelentkezzek?".

A helyesebb kérdés: "mivel szeretném eltölteni a következő 40 évem, hogy boldog ember legyek?".

Szűk keretezés, amikor valaki azt kérdezi, hogy: "milyen autót vegyek?" (sokan ugye ezt adottnak veszik az élettel való megelégedettséghez)

A helyesebb kérdés az, hogy: "hogyan tudom a pénzemet legjobban elkölteni, hogy a legkevesebb fölösleges stresszt tapasztaljam, és a legtöbb időm maradjon a számomra igazán fontos dolgokra?".

Sokszor megtörténik, hogy valaki adottnak vesz különböző hiedelmeket, és emiatt lecsökkenti a választási lehetőségeit. Ez az unalomig ismételt John Lennon idézet alapja: 

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

John Lennon

Megerősítési torzítások

Egy másik jellemző probléma akkor történik meg, amikor valaki elkezd információk után kutatni, amik segíthetnek a döntése meghozatalában

Ha egy összetett helyzetről van szó, akkor az információk akár félrevezetőek is lehetnek. Rengeteg olyan téma van, ahol a válasz nézőpont kérdése (szubjektív), és a megerősítési torzítások miatt könnyen tévedhetünk. Mik a megerősítési torzítások? Amikor csak azokat az információkat veszed figyelembe, amelyek a zsigeri, ösztönszerű első véleményed támasztják alá.

Például szeretnél valami felelőtlent csinálni, és rábukkansz a jó öreg "egyszer élünk!"-gondolatra, ami adhat egy bizonyos szempontból akár helyesnek is minősíthető hátteret a felelőtlen döntés igazolására.

Rövid távú érzelmek

A rövid távú érzelmeink gyakran befolyásolják a döntéseinket. 

Bizonyára hallottál már róla, hogy az emberek kockázatkerülőek: 10 forintnak az elvesztése sokkal nagyobb fájdalmat okoz, mint amennyi örömet okoz 10 forint megszerzése. Ez időnként rossz döntésekre készteti az embereket, például ha valaki azért nem vág bele egy fontos projectbe, mert tart attól, hogy kudarc esetén mi lesz az emberek véleménye róla.

Ha valaki azért csökkenti az elvárásait magával szemben, mert attól tart, hogy mások rossz véleménnyel lesznek róla, vagy tart a csalódástól akkor bekövetkezhet az, amire Benjamin Franklin utalt egyszer egy idézetben: hogy a legtöbb ember 25 évesen meghal, de csak 75 évesen temetik el.

Az egyik kedvenc mondásom a "biztonságra játszani nagyon veszélyes". Amikor valaki mindig a kényelem mellett dönt, rövid idő elteltével csökkenni fog az önbecsülése, és mivel alacsonyabb az önbecsülése, ezért később sem vállal kihívásokat (hiszen nem bízik abban, hogy le tudná küzdeni őket), és beindul egy öngerjesztő folyamat, ami nagyon rossz irányba terelik az embert.

Túlzott magabiztosság

Nagyon sok dolog van, amiről nem tudjuk, hogy nem tudjuk, ezért nem is számolhatunk velük a döntéseink meghozatalánál. 

Amikor pedig van egy olyan tényező, ami rendkívül fontos a döntés eredménye szempontjából, de nem kísérjük figyelemmel, akkor könnyen balul sülhetnek el a dolgok. Sajnos általában a döntés meghozatala után hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a témára, mint egy lezárt kérdés, és az egónk egyre jobban elköteleződik a döntés mellett.

A túlzott magabiztosság lehetetlenné teszi, hogy korrekciókat hajthassunk végre, amikor szükséges lenne.  Fel kellene készülnünk arra, hogy bármennyi felkészülés után is szükséges lehet felülbírálni bizonyos korábbi véleményeinket, ha a jelek arra mutatnak, hogy tévedtünk.

snappa-1449347452.png

Általában így gondolunk a döntéseinkre:

-Van egy választási lehetőség

-Megfigyeled a lehetőségeket

-Hozol egy döntést

-És éled tovább az életed

A valóságban viszont ez történik:

-Van egy választási lehetőség-de a szűk keretezés miatt fontos opciókat nem is veszel számításba.

-Megfigyeled a lehetőségeket-de a megerősítési torzítások miatt rosszul súlyozod őket, és csak azt az információt veszed figyelembe, ami azt támasztja alá, ahogy ösztönszinten első pillanatban is dönteni akartál.

-Hozol egy döntést-de az érzelmek rövid távú befolyásoló hatása miatt az sokszor rossz lesz.

-És éled tovább az életed-de a túlzott magabiztosság miatt nem veszed észre, ha rosszul döntöttél.

snappa-1449347339.jpg

Szűk keretezés: Keress több lehetőséget!

Az egyik legjobb módszer több lehetőség keresésére, ha elkezdesz kutatni valaki után, aki már megoldotta azt a problémát, amivel szembesülsz az életben.

Stresszes a munkahelyed? Sok ember ilyenkor elkezdi még jobban idegesíteni magát azzal, hogy azonnal a munkahelyváltáson gondolkodik, ami egyrészt kockázat, másrészt nem garantálja, hogy megoldódnak a problémák. Ehelyett érdemesebb először beírni Google-be, hogy mások hogyan kezelik a stresszt, rengeteg könyv is íródott a témában, és az interneten is jó tanácsok érhetőek el (csak fejből: fizikai edzés, meditáció, egészségesebb étkezés, rendszeres olvasás, mind-mind olyan dolgok, amik olcsón elérhetőek és nem járnak kockázattal).

Ha tapasztalunk egy problémát az életünkben, akkor vagy elkezdünk megoldásokat keresni (ez lenne a helyes megoldás), vagy idegesítjük magunkat rajta, esetleg belenyugszunk, mert úgy érezzük, hogy nincs lehetőségünk változtatni rajta, és úgy teszünk, mintha nem zavarna (ez utóbbi kettő a leggyakrabban választott "megoldás"). 

Bármilyen döntést kell meghozni, erősen valószínű, hogy más is találkozott már ezzel a problémával, és született róla több könyv/blogposzt is. Érdemes felhasználni ezeket (annak a figyelembevételével, hogy a következő pontban foglaltak miatt nem érdemes minden megoldást feltétel nélkül elfogadni).

Megerősítési torzítások: Ütköztesd a valósággal az elképzelésed!

Az igazság az, hogy nagyon rosszak vagyunk abban, hogy megjósoljuk a jövőt, hogy elméletben felvázoljuk, hogy mi lesz az igazán fontos az életünk történéseinek az alakulásában. Ami viszont  könnyen elképzelhető, hogy a megerősítési torzítások miatt megtévesztő feltételezésekkel ugranánk fejest.

Ennek a pontnak a lényege, hogy dugd a lábad a vízbe ahelyett, hogy fejest ugranál, vagy napokig  gondolkoznál rajta, hogy vajon hideg-e a víz.

Nagyobb döntések esetében az előbbi felelőtlen, a másik pedig úgysem fog pontos eredményt adni-viszont fontos, hogy az információkat sokszor többféleképpen lehet értelmezni, és hajlamosak vagyunk csak azokat nézni, amelyek minket igazolnak.

data-overload-2.jpg

Erre a pontra példa a startup-ok esetében az a folyamat, amikor először prototípusokat készítenek olcsón, és a vásárlói piaccal való kipróbáltatják, majd a visszajelzések alapján megcsinálják a szükséges változtatásokat.

Mindenki azt hiszi, hogy övé a milliárd dolláros ötlet (és elméleti síkon bizonyítani is tudja, hiszen nem véletlen dolgozik pont ezen az ötleten), de mindig kiderül, hogy a felhasználóknak teljesen más elvárásaik vannak a terméktől, mint a készítők elsőre gondolják. Ezért tervez már a kezdet kezdetén úgy az ember, hogy többször felül kell vizsgálni a valós visszajelzések alapján, hogy merre kell továbbhaladni.

Az információk nem mindig hasznosak, mert sok mindent lehet beléjük látni, és a tudás illúzióját nyújthatják.

Rövid távú érzelmek: Nézz rá madártávlati szemszögből!

Időnként szükséges olyan döntéseket hoznunk, amelyek rövid távon kockázatnak tesznek ki minket: ezekben közös, hogy plusz munkát igényelnek, kényelmetlenségek bevállalását, ott van a bukás és az azzal járó megszégyenülés veszélye.

De gondolom egyetértünk, hogy semmi nem fontosabb, mint hogy boldogan éljük le az életünket, és a problémák maguktól nem fognak megszűnni. 

Ezért érdemes hátralépni egy kicsit, egy madártávlati szemszögből felmérni a dolgokat (vagy tanácsot kérni), és az érzelmi befolyástól függetlenül megkérdezni magunktól, hogy:

Ha így alakítjuk tovább az életünket, akkor olyan helyre lyukadunk ki, ami elégedetté tesz minket?

Tal Ben-Shahar, aki a legnépszerűbb harvardi kurzust tartotta az intézmény történetében, a pozitív pszichológiáról, az egyik könyvében javasolja a következő gyakorlatot. 

Képzeld el, hogy 100 éves vagy, és visszaugorhatsz a jelenlegi énedhez! Mit tanácsolnál neki, a megfelelő távolságból, az érzelmek befolyása nélkül mit mondasz magadnak, mi számít igazán az életben, milyen tanácsot adnál magadnak?

Kicsit egyszerűbben megfogalmazva, itt arról az ötletről beszélünk, amikor valakit a gyerekkori álmairól kérdeznek, "amikor még nem korlátozta őket a félelem, vagy mások elvárásai". Kicsit közhelyes gondolat, de nem véletlen ragadt meg a köztudatban: a rövid távú érzelmek befolyásolják a döntéseinket, és nem a megfelelő irányba, képesnek kell lennünk mentesülni tőlük.

Túlzott magabiztosság: Készülj fel a tévedésekre!

Mindezekkel együtt fel kell készülnünk rá, hogy időnként fogunk rossz döntéseket hozni. Például szokták mondani, hogy a jó vállalkozó nem kockázatvállaló, hanem kockázatkerülő. Persze eleinte a kockázat elkerülhetetlen, de meghozza a biztonsági lépéseket, amik jelezni fogják, hogy rossz irányba haladnak a dolgok, és lehetősége nyílik korrekcióra.

A biztonsági lépéseket nevezzük "botlódrótnak" (tripwire). Ezek lényegében olyan előre meghatározott helyzetek, ahol újraértékeled a helyzetet és/vagy a döntéseid. Például újévkor: "úgy éltem az életem ebben az évben, ahogy a jövőmben szeretném, vagy változtatni szeretnék valamin?". 

Az újévi tervezés biztosítja a legtöbb ember számára, hogy legalább évente egyszer szembenézzen vele, hogy olyan-e az élete, mint szeretné, avagy sem. Önmagában ez egy óriási hiba: ha valami igazán fontos, akkor évi egynél többször kell megtenni, és ha csak évente egyszer bíráljuk felül magunkat, akkor könnyen lehet, hogy olyan mértékben elköteleződtünk egy döntés mellett, hogy nem tudunk hatékonyan változtatni.

Talán ezért van az, hogy az újévi fogadalmakból csak 8% valósul meg...

snappa-1449350152.jpg

Én úgy gondolom, hogy a fenti tanácsok különálló döntések meghozatalánál is hasznosak lehetnek, de még inkább azok, ha egyfajta filozófiaként tekintünk rájuk, hogy hogyan hozzuk meg az egész életünkkel kapcsolatos döntéseket.

Hogyan lesz ebből egy hasznos tudás?

Én úgy látom, hogy ha valaki akár csak havi 1%-ot halad az életével, azzal nem létezik, hogy bármi baj legyen az életében. Ha valaki havi 1%-ot halad, akkor 6 évente megduplázza az eredményeit, ami nem rossz a legtöbbekhez képes-és ehhez egy dologra van szükség, hogy havonta kitűzzön valamit, ami úgy érzi, hogy 1%-ot javít az életén

Én ugye itt a TACIT-on minden hónapban kitűzök magamnak egy témakört, amivel kapcsolatban képezem magam: azt a DÖNTÉST, hogy miről fogok tanulni az alapján hozom meg, hogy mi az, amit másoknál látok, hogy sok eredményt hozott nekik, az egész életük távlatában.

Kitűzök egy kihívást magam elé, és mivel ennek van egy gyakorlati vonala is, muszáj kísérleteznem.

A hónap végén fel kell tudnom mutatni valamit, vagyis van egy tétje a dolgoknak, egyértelművé válik, hogy ha nem megfelelő irányba dolgoztam, vagy nem elégséges mennyiségű erőfeszítéseket tettem ami már hónap közben is kiderül, ez pedig lehetővé teszi a korrekciót (ehhez a mostani havi téma különösen érdekes lesz).

Az önfejlesztő anyagokkal sokszor az a probléma, hogy egyszer nincs benne semmi ("szivárványszín lepkefing"-önfejlesztés), de a másik véglet az, amikor próbálják elhitetni az emberrel, hogy az eredményekhez vért kell...pisilni (erre a végletre még nem találtam ki nevet).

Szó sincs róla. Egyszerűen olyan döntéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember havi 1%-ot haladjon (vagy 2-t ha igazán nagy király akar lenni, mert akkor 5 évente triplázza magát).

Aztán innentől kezdve soha ne tessék hisztizni, hogy vacak az élet! Csak 1-2%-ot kell haladni havonta;)

A legjobbakat!

Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://tacit.blog.hu/api/trackback/id/tr18135864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.